Lavór

Budapesten 1914-ben 81 mozi működött. 1990 után egymás után nyíltak a plázákban a korszerű, soktermes intézmények, amelyekkel a hagyományos – régi nevükön – mozgók nem tudtak versenyezni, s az egykori mozgófényképszínházakból alig néhány maradt. Vékás Magdolna és Ruprecht Károly mozitörténészekkel térképezzük fel – a teljesség igénye nélkül –, hogy melyik fővárosi filmszínház „él” még.

Ozsda Erika
2019. 11. 16. 16:54
null
A budapesti Corvin mozi rommá lőtt épülete 1956 telén Forrás: Fortepan
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A mozi kifejezést Heltai Jenő az 1907-ben írt Dal a moziról című kupléjában használta először: „S mert a Berta nagy liba, / Hát elment a mozi-mozi-mozi-moziba.” A szó hamar meghonosodott, és kiszorította a hosszú mozgófényképszínház kifejezést. Budapest első mozija, az Ikonográf 1896-tól az Andrássy út 41. szám alatt működött. A következő évtizedekben több száz helyen tartottak filmvetítéseket: a sátoros mozikon kívül kávéházakban, később külön a vetítés céljára kialakított helyiségekben. Az 1978-as Budapesti mozitérkép még 85 működő filmszínházat említ.

Néhány évvel később megkezdődött a nézőszám csökkenése, mert a mozik egyeduralmát eltörölte a tévé, a videó, később a DVD és az internet.

Leeresztett lepedő

A Jászai Mari tértől nem messze, a Cirko-Gejzír mozi előtt várakozom. A Cirkót a kilencvenes években a mindenkori mozista alapvető vágya hívta életre: kellett egy hely, ahol cool- és kultfilmeket lehetett nézni. A Cirkóba én is jártam, de nem ide, hanem még a VIII. kerületbe, ahol a Lőrinc pap téren az 1993-ban bezárt Ego-centrum nevű szórakozóhely pincehelyiségéből alakították ki a mozit Balassa Péter vezetésével. 1998-ban költöztek az V. kerületbe, a Balassi Bálint utcába. A Cirko-Gejzir mindig is híres volt arról, hogy társadalmilag vitatott témáknak is teret engedett és enged.

Miközben a két lelkes kutatóval, Vékás Magdolnával és Ruprecht Károllyal átsétálunk a Szent István körútra, elmesélik, hogy a múlt században a kávéházak szolgáltatásaihoz hozzátartoztak a szavaló- és dalestek, a kabaré jellegű műsorszámok, majd a mozgófénykép-vetítések.

A kávéház közepén leeresztettek egy lepedőt. Senkinek nem kellett átülnie, a közönség mindkét oldalról élvezhette a filmet, mert a lepedőn átlátszott a pergőkép. A későbbiekben sok kávéház alakult át állandó mozivá. 1899-ben a Dob utca 31.-ben, a Kohn-féle kávéházban Engel Miksa is mutatott be mozgóképeket a vendégek nagy örömére. Egy nap besétált hozzájuk Ungerleider Mór, a Velence kávéház tulajdonosa, és gépestül átcsábította a kávéházába a férfit, aki azontúl nála vetített. Onnan nem messze, a Rákóczi út 22.-ben működött özvegy Fényes Adolfné Fortuna mozgója. Itthon ő volt az első, aki mozihálózatot épített ki. Több helyen, például a Városligetben és Újpesten is nyitott mozgókat, s mindegyiket Fortunának nevezte.

Először a Vígszínház melletti Kino Cafe előtt állunk meg.

– Lipótvárosi mozgó néven nyílt meg 1910 előtt – mondja Vékás Magdolna. – 1951-ben kapta a Tanács nevet, a hetvenes években a Magyar Filmek Mozija lett, majd Szindbád néven üzemelt. A Kino Cafe mozi ma kávézóként és vetítőhelyként működik.

Tovább ballagunk a körúton a Nyugati pályaudvar felé. Az utca másik oldalán 1949 és 1990 között Szikra, majd Metro néven üzemelt a 700 férőhelyes mozi. Az ipari műemlékként nyilvántartott épület eltolható tetőszerkezettel büszkélkedhetett. Miután 2000-ben bezárták, egy ideig a Ruttkai Éva Színház és más társulatok tartottak előadást az épületben. Nem ez volt az egyetlen mozi, amelyből színház lett. A belvárosi Petőfi Sándor utcában nyílt Híradóban ma a Katona József Színház társulata játszik. Budán a Haladás filmszínházba a Karinthy Színház, a Margit körúton található Átrium moziba – amelyet az államosítás után Május 1. névre kereszteltek – az Átrium nevű összművészeti kulturális intézmény költözött. A Broadway mozinak engedték meg először 1938-ban, hogy a moziterem a talajszínt alatt legyen. A majdnem harminc évig Filmmúzeum néven futó mozit a nézők azért is szerették, mert légiriadó esetén sem kellett az előadást megszakítani. Ma a Belvárosi Színház játszóhelye.

A Teréz körúton működő Művész mozit 1910-ben alapították. Ez is – ahogy a Kino, a Corvin, a Puskin, a Toldi és a Tabán – az artmozihálózat tagja. Ezeken a helyeken minőségi magyar és európai filmeket lehet látni. A patinás belvárosi moziban, a Puskinban vetítettek először hangosfilmet, a Corvin mozi pedig az egyetlen multiplex Budapesten, amely önálló épületben működik. A Corvin videótéka tavalyi bezárásával egy korszak is lezárult a mozik történetében. A kultikus téka a Hollán Ernő utcában kezdte a pályafutását a Duna, majd Odeon-Lloyd moziban. Helyén ma a Budapest Jazz Club működik.

Útközben az is kiderül, ki miért kezdett el mozitörténettel foglalkozni. A fotóművészként dolgozó Vékás Magdolna 1979-ben lefényképezte az összes budapesti filmszínházat. Akkor találkozott a Tabán mozi vezetőjével, Kalcsú Évával, akivel közösen kezdték el gyűjteni a budapesti mozik adatait és a bezárt mozik tárgyait. Az egyre gyarapodó mozitörténeti gyűjteményt a Tabánban helyezték el. A mozi takarítónője, Gacsádi Lászlóné éveken keresztül követte munkájukat, és amikor egy váratlan összeghez jutott, felajánlotta azt a gyűjtemény javára. Ennek segítségével jött létre a Budapesti Mozitörténeti Alapítvány 2002-ben.

– Célunk a budapesti mozik történetének leírása, relikviák, fotók, képeslapok, jegyek, táblák, feliratok gyűjtése, a régi moziépületek változásainak folyamatos dokumentálása – mondja Vékás Magdolna. – Szeretnénk megjelentetni egy kiadványt, illetve egyszer létrehozni a Budapesti Mozimúzeumot. Az én feladatom a fotózás, a képek digitalizálása és rendszerezése. Kalcsú Éva a fellelhető anyagokból és a filmévkönyvekből gyűjti az adatokat. A harmadik tagunk, Viczián Botond fregoli mozigépész volt, ami azt jelenti, ha valaki beteg lett, vagy szabadságra ment, ő helyettesítette. Mivel minden moziban vetített, kiválóan ismeri a műszaki eszközöket.

A mozigépész kispesti házában gyűjtik a kiselejtezett vetítőket, hangosító berendezéseket, vágógépeket. Amikor bezárnak egy filmszínházat, az alapítvány tagjai odasietnek, és mentik, ami menthető.

– Rákospalotán a Palota mozinak – amelynek épületét a privatizáció során a házban lakó idős hölgy kapta vissza – elvarázsolt hangulata volt – meséli Vékás Magdolna. – Miközben mindent úgy találtunk ott, mintha éppen akkor ért volna véget az előadás, a kertből az ablakokon át már bekúszott a borostyán. Azóta 27 lakást alakítottak ki benne.

Az alapítvány kiállításokat is szervez: 2001-ben az Ernst Múzeumban A budapesti mozi 100 éve címmel rendeztek tárlatot.

– Most a Hernád utcai iskolában a VII. kerületi filmszínházak bemutatására készülünk – teszi hozzá Vékás Magdolna. – Berendezünk egy pici mozit előcsarnokkal, irodával, gépházzal és vetítőteremmel. Ugyanott tizenegy filmszínházat is szeretnénk közelebbről bemutatni.

Bóklászók

Másik beszélgetőtársunk, Ruprecht Károly ma már nyugdíjas. Mindig szeretett fotózni, 14 éves kora óta mindent megörökít. Amikor tíz évvel ezelőtt az édesanyjától kapott egy 1979-es budapesti mozitérképet, elhatározta, utánajár, mi lett a filmszínházak sorsa. Éppen az Alfát akarta lefényképezni, amikor egy férfi azt kérdezte tőle: „Miért azt a csúnya épületrészt fényképezi, miért nem a szép Ludovikát? – Mert itt állt az Alfa mozi” – válaszolta, és akkor döbbent rá, az a feladata, hogy tájékoztassa az embereket a régi filmszínházakról, mert lassan elfelejtik őket.

Így kezdődött. Ment a térkép után, és kereste a mozgókat. Nem is sejtette, hogy 380 mozira lel. Máig eljutnak hozzá új információk, sokan jelezték neki, hogy a felmenőjük volt a mozi vezetője vagy tulajdonosa. Rákospalotán a Lyra mozit a régóta ott élő néni mutatta meg neki, és Újpesten is idős hölgyek siettek a segítségére. Elkísérték a Tündér mozgóhoz – ma fűtőtesteket árusító hely, a Fény mozihoz – patika lett belőle – és a Szabadsághoz – helyén művelődési központ áll. Ruprecht Károly mindent dokumentál, tudását a kiadóra váró Budapesti mozilexikonban szeretné megosztani.

– Interaktív sétákat vezetek a Bóklászók csapatával – mondja –, végigjárjuk az egykori Vörös Csillag, Bástya, Bethlen, Tisza és Honvéd mozi helyszíneit, s közben elmesélem a történetüket.

Régen a kávéházakból lettek a mozik, manapság fordítva van. Haladunk tovább a Blaha Lujza tér felé. Elérkezünk az 1939-ben a Kittner étterem helyén nyílt Híradó, később Horizont mozihoz, amelynek előcsarnoka kávézóként működik. Közösen megszavazunk magunknak egy teát. Jó lesz leülni kicsit.

A Híradó csak rövid-, dokumentum-, rajz- és bábfilmeket, illetve magyar és világhíradókat vetített folyamatosan. Bármikor be lehetett ülni. Sokan, akik vidékről jöttek Pestre, és várniuk kellett a vonatcsatlakozásra, mozizással töltötték el az időt. Ma a vetítőteremben a Golgota Keresztény Gyülekezet tart előadásokat és istentiszteletet.

– Bezárása után elhoztunk két páholyszéket és két fotelt. Az előcsarnokból pedig a jellegzetes egy lábon álló, alumínium hamutartót – emlékezik vissza Vékás Magdolna.

Kis pihenő után tovább sétálunk a Rákóczi úton, amely egykor tele volt mozival. A 66. szám előtt Ruprecht Károly megállít minket, és elmeséli, hogy a XIX. század derekán ebben az épületben börtön, udvarában kivégzőhely működött, majd 1903-ban itt nyílt meg az Ámor nevű mozgó. Mellette Ungerleider Mór vetített filmeket a Velence kávéházban. Ingyen – főleg a vendégszám növelése miatt. A mozi 1963-ban kapta a Tisza nevet. Megnyitása után 95 évvel zárták be, ma üzlet működik a helyén.

Megemlékezünk a Baross téren működött 800 férőhelyes Capitolról. „A film előadását harminctagú művész-zenekar kíséri, és így tökéletes lesz az az illúzió, amelyet a filmpublikum ma már megszokott” – hirdették magukat 1924-ben a Színházi Életben. Miután a mozgót 1950-ben bezárták, a MÁV használta tehergépjármű-telepként, majd az épületet lebontották.

Az első pornó

– Ahogy a Ferencvárosban a Kinizsi mozit is – mutat rá Ruprecht Károly –, ahol az első magyar pornófilmhetet rendezték meg. Később Blue Box néven vált ismertté, majd 2007-ben Kulti-plexként zárt be.

Több pornómozi is volt a városban, az egyik Újlipótvárosban működött. Az Ipoly 1939-ben nyílt meg, széthúzható teteje volt, a lakók a függőfolyosókról benézhettek a mozi nézőterére.

A felnőttek mozija kisebb-nagyobb sikerrel 1991-től öt évig vetített L’amour néven, majd parkettamintabolt lett belőle.

Visszaérünk a „bázisra”, a Horizont kávézóba, és úgy döntünk, hogy néhány budai mozit virtuálisan járunk végig. A Bartókot 1910-ben Simplon néven nyitották meg, némafilmeket vetítettek, és zenés-táncos revüket mutattak be. 1956-ban a körtéri harcokban elesetteket a mozi előterében halmozták fel. A XII. kerületben a filmrajongók az Ugocsa moziba jártak, ahol ma már csak olvasni lehet – a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár egyik fiókja működik a helyén.

– Búcsúzóul elmesélek egy történet – mondja Ruprecht Károly.

– A mai József Attila lakótelep helyén állt a Mária Valéria mozi, mely arról volt híres, hogy a nézőtér nem a vászon felé lejtett, hanem középre, így ha esett az eső, a víz befolyt az ülősorok közé. A nézők nem jöttek zavarba, a nyakukba akasztották a cipőjüket, és film közben áztatták a lábukat. Emiatt a mozit a népnyelv csak Lavórnak hívta.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.