Habár jelentőségük a biológiai sokféleség megőrzésében régóta ismert, a temetők felé a XIX. század végén fordultak először a magyar botanikusok, majd több évtized szünet után az ezredforduló környékén lendültek fel újra a kutatások. Löki Viktor, az Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézet Tisza-kutató Osztályának munkatársa szerint a világ más régióiban is felismerték ezek természeti értékeit. Ausztráliai és egyesült államokbeli helyszíneken értékes gyepi vegetációt találtak, pakisztáni, bangladesi és izraeli temetőkben a gyógynövények nagyobb arányban fordultak elő, mint a bolygatott környező élőhelyeken. Ausztráliában veszélyeztetett orchideák, Törökországban ritka kosbor- és csigafajok élnek ezeken a helyeken. Számos élőlény számára kifejezetten előnyös a temetők nyújtotta védelem. Az Indiai-óceán néhány nyugati szigetén három veszélyeztetett repülőkutyafaj él nagy számban. A helyi természetvédők nemcsak a különleges gyümölcsevő denevéreket óvják, hanem az idős erdőket is, melyek számos más élőlénynek adnak otthont.
Az igazság jegyében – In memoriam László András
Előadásain nemzedékek nőttek fel, a mai magyar jobboldal előtérben lévő vagy háttérszereplői közül is számosan hallgatták, olvasták őt.