Négyszer vett drágakövek

Beütött a krach a világ két legnagyobb drágakő-kereskedő országában. Indiában egy maffiózó, Izraelben pedig a kínai–amerikai kereskedelmi vita, illetve a hongkongi zavargások döntötték be az évi 72 milliárd dolláros bizniszt.

Gyémánt színét ellenőrzi egy indiai ékszerész. Növekvő igények Fotó: Amit Dave Forrás: Reuters

A gyémánt a lányok legjobb barátja – énekelte Marilyn Monroe a Szőkék előnyben című filmben 1953-ban. James Bond pedig a férfiak oldaláról osztotta bölcseletét a mozifilm nézőinek, amikor azt mondta, hogy a női szívek kulcsát a legértékesebb kőből csiszolják.

A csillogó luxussal szemben meglehetősen erős kontrasztot mutat az indiai főváros, Mumbai piaca, a Zaveri Bazaar, amely a mocsok, a legyek és a trágyaszag ellenére igazi kincseket rejt. Az ország legnagyobb arany- és ékszerpiacának utcáin minden éjszaka guberálóbrigádok tucatjai dolgoznak serényen, hátha össze tudnak kapirgálni egy kis arany- vagy gyémántmorzsalékot. Szitán átmossák a tisztálkodó kutak alján lerakódott iszapot, hátha kincsre bukkannak, a műszak végeztével ugyanis az ékszerészek a kültéri rozsdás vastartályokban öblítik le magukat. A százévesnél is régebbi műhelyekben készülnek az ékszerek India Hollywoodja – Bollywood – szupergazdag sztárjainak, akiket az oligarchák mintájára a helyiek bollygarchának neveznek. Innen eredeztethetőek a Közel-Kelet, Európa, Ázsia és Észak-Amerika gazdagjai számára csiszolt kincsek is. A becslések szerint a világon eladott gyémántok 95 százaléka valamelyik indiai kereskedelmi csomóponton biztosan keresztüláramlik.

Ám most nagy a baj: összeomlóban a világ két hatalmas drágakőpiaca. Az indiai a csőd felé tart, mindössze egyetlen ember, a „gyémántkirály” miatt. Nirav Modi csalárd ügyleteivel lenullázta a második legnagyobb helyi pénzintézetet, a Punjab National Bankot (PNB), amely a legtöbb gyémántkereskedő számláját kezelte. India második leghíresebb embere (első a miniszterelnök, Narendra Modi) sok milliárd dollárral kopasztotta meg a bankot.

Az eset súlyát szemlélteti, hogy mindeddig a PNB tönkremenetele a legnagyobb vállalati csőd az indiai történelemben. A bírósági dokumentumok szerint Modi és bűntársai hét év alatt körülbelül négymilliárd dollárt csaltak ki a banktól. Dokumentumokat hamisítottak, amelyek látszólag azt igazolták, hogy a világ nagy gyémántközpontjain, például Antwerpenen keresztül vittek az USA-ba indiai ékköveket. Az áltranzakciókat húsz fedőcégen keresztül hajtották végre. Volt olyan gyémánt, amelyet papíron négyszer is megvettek, majd újra eladtak. Így kreáltak több millió dollár fiktív bevételt. Az indiai bank ezek alapján hitelgaranciákat bocsátott ki, lehetővé téve Modiéknak, hogy más bankoktól rövid lejáratú kölcsönöket vegyenek fel a tranzakciókra. Amikor tavaly kiderült a csalás, a PNB részvényei elértéktelenedtek. Ennek hatása most tetőzik, több ezer dolgozót eresztettek szélnek. Azt sem tudni, miként állhat talpra a világ egykor leghatalmasabb piaca, pedig a pár hete Londonban elfogott Modi ma már a rácsok mögött pihen.

Gyémánt színét ellenőrzi egy indiai ékszerész. Növekvő igények
Fotó: Reuters

Mintha időzítettek volna az indiai eseményekhez, az izraeli gyémántipar is összeomlott, igaz, nem bűntény, hanem a politika miatt.

A kivitel 22 százalékkal zuhant az idei első háromnegyed évben, 2,62 milliárd dollárra esve az egy évvel korábbi 3,32 milliárdról. A The Times of Israel szerint a zsidó állam gyémánt-iparának a kínai–amerikai kereskedelmi háború, illetve a hongkongi tüntetések adták meg a kegyelemdöfést. A két legnagyobb vásárló, az Egyesült Államok és Kína gazdasági helyzete, nem kis mértékben a vámháború miatt, igencsak bizonytalanná vált. A kínai gyémánttőzsde elnökének bevallása szerint Hongkong az izraeli gyémántexport körülbelül harminc százalékát veszi fel. Az ország ékszerészei évi több százmillió dollár értékű drágakövet importálnak Izraelből, majd ennek egy része az anyaországba, Kínába áramlik. A hongkongi helyzet alakulása lassan mindennapos összecsapásokkal, rosszabb esetben polgárháborúval fenyeget, az ázsiai gazdaság emiatt is lassul. Így a leggazdagabbak sem azzal foglalkoznak, hogy mennyire csillogó ékszereket vásároljanak fel, hanem dollármilliárdokat érő cégeiket próbálják menteni. S ha mindez nem lenne elég, a pekingi kormányzat még rátett egy lapáttal: igyekeznek megnehezíteni a kínai üzletemberek utazásait, ezzel próbálva nyomást gyakorolni a szigetország gazdasági életére. Hongkong ugyanis a gazdag kínaiak kedvenc célpontja. Amíg szabad volt a pálya, az üzletemberek itt költötték el pénzük jelentős részét, ugyanis vállalkozásaiknak Hongkong szolgált kapuként a Nyugat felé.

Most, hogy beütött a gyémántpiaci krach, az árak újból változnak. Kevesen tudják, hogy a ritka szerkezetű szén értéke ötszörösére nő, amíg a bányából a piacokra kerül. Majd hozzávetőleg ugyanennyi hozzáadott értéket tesznek rá az ékszergyártók és a kiskereskedők. Míg a nyersgyémánttermelés 15 milliárd dollár bevételt hozott tavaly, addig a gyártók már ötvenmilliárd dollárért adták tovább az ékszerbe foglalt köveket a kiskereskedőknek, akik 72 milliárdot kasszíroztak. A kisebb köveknél az ártöbbletet a magasabb csiszolási költségek okozzák. Az egykarátos kő csiszolásához sokkal kevesebb munka és gyémántpor szükséges, mint száz olyan kisebb darab csiszolásához, amelyek együtt tesznek ki egy karátot. (Egy drágakőkarát 0,2 grammal egyenlő, és nem tévesztendő össze a nemesfémek finomságát jelző karáttal.) A nyerskövek ára körülbelül nyolcada, tizede a csiszoltakénak.

Az pedig újabb kérdést vet fel, hogy ezek után mi lesz a mesterséges gyémántokkal. A piac eddig jóval nagyobb mennyiségű gyémántot igényelt, mint amennyit a természetes forrásokból elő tudtak állítani. Ennek ellenére a nyersgyémánttermelés volt a legvonzóbb az értékláncban: a legnagyobb indiai, brazíliai, afrikai bányák és gyártók akár húszszázalékos hasznot is el tudtak érni. Egészen mostanáig.