Tiltott kastélyok 8. – Olaszteleki Danielek

Lehetne egy a veszteséglistára került műemlékeink közül. Lehetne újabb kastélyroncs Erdélyben, amely szembeötlően emlékeztet más erdélyi kastélyromokra falcsonkjaival, elhordott tetőzetével, bozót lepte szalonjaival. És lehetne egyike a soha vissza nem hozható székely kincseknek, amely már nyomokban sem emlékeztet önmagára.

Bár a székelyföldi kastélykultúra nem annyira gazdag, mint Belső-Erdélyé vagy a Partiumé, különleges történelmű és sorsú nemesi otthonok itt is találhatók. Egy közülük az erdővidéki Olasztelek Daniel-kastélya, amely a régió egyik legjelentősebb műemléke. De több is annál: hogy ma nem „térdig érő kastély” – mint a Maros mentén megannyi épület –, az egy Bukarestből hazaköltözött fiatal székely házaspárnak köszönhető, akik nem hagyták, hogy a jóvátételi perek útvesztőiben elkallódjon ez a műemlékünk is. Nagy elszánással és a hely szellemének tiszteletben tartásával felújították a Danielek kastélyát, és új funkciót adtak az udvarháznak, ami biztosíthatja túlélését. Ugyanis színvonalas szállodát, kulturális és konferencia-központot rendeztek be itt.

Az egykori építtetők, a Danielek a Székelyföld történelmét alakították. Címerükre, az átlőtt, vérző nyakú hattyúra sok dicsőséget hoztak. Bőségesen ellátva az országot költőnőkkel, katonákkal, főkirálybírókkal, diplomatákkal és emlékírókkal. Aki három és fél évszázados kastélyukat birtokolja, az az ő hírnevükkel és emlékezetükkel is sáfárkodik. Tehát fel kell nőnie a Danielekhez.

A hely és filmsorozatunk új epizódjának különlegessége, hogy a kastélyban már nem e Danielek élnek, hanem „civil”, „közrendű” székelyek, akik lendületükkel és szellemi felkészültségükkel megmutatják, igenis érdemes belevágni akkora vállalkozásba, mint egy kastély megújítása és feltámasztása. Példájuk általánosan iránymutató lehet a külső és a belső magyarság számára egyaránt.

A film az NMHH Médiatanács támogatásával készült, az alkotók a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának ösztöndíjasai.