A trianoni diktátumig Magyarországhoz tartozó területeken „haladó” hagyományként alkalmazzák a magyarellenességet. Délvidék és Felvidék is felmutat olyan esetet, amely szinte metaforájává vált az illető országrészekben fel-felbukkanó, magyarokat sújtó diszkriminatív eseményeknek.
Kárpátalján a korábbi „apróbb” magyarellenes cselekmények fokozatosan robbantásokig, emlékművek meggyalázásáig, fenyegetésekig fajultak, az ukrán nyelvtörvény pedig immár alapjaiban veszélyezteti a magyarság megmaradását. Barta József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke szerint a magyarellenes akciók nem spontán alakultak ki, a hatalomnak ugyanis érdekében áll a megosztás, a nemzetiségi konfliktusok szítása.
„A központi sajtó azt hangoztatta, hogy a kárpátaljai magyarok a szeparatisták, ezzel szemben az ukrán hatalom követett el mindent, hogy szeparálja Kárpátalját és újabb feszültséget robbantson ki – jelentette ki Orosz Ildikó, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora. – Nem is pozitív megkülönböztetést várunk el az ukrán államtól, csupán azt szeretnénk, hogy biztosítsa alkotmányos, törvények által garantált jogainkat, ne alkalmazzon kettős mércét.”
Szerbiában, az Újvidék közelében fekvő Temerin községben 2004-ben öt magyar fiatal megvert egy szerb férfit. A verekedés híre annak idején úgy terjedt el a szerb sajtóban, hogy az öt fiú – Horvát Árpád, Szakáll Zoltán, Máriás István, Uracs József és Illés Zsolt – kis híján megölte a büntetett előéletű, kábítószer-kereskedőként és krónikus bajkeverőként ismert Zoran Petrovicsot. A közhangulat hatására a szerb belpolitika is beszállt az ügybe, sőt Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség akkori vezetője is az öt fiatal megbüntetését követelte. Végül testi sértés helyett gyilkossági kísérletért ítélték el őket, Máriás István 15 év börtönt kapott, a többiek 10–13 évet; ma már mindannyian szabadlábon vannak.
„A fiúk politikai indíttatású koncepciós per áldozatai lettek. Abban az időben 250 olyan esetet gyűjtött össze a magyar politikum, amikor magyar embereket vertek meg csak azért, mert magyarok voltak, vagy az utcán magyarul beszéltek, úgyhogy ezért kellett az ellenpélda. A temerini ügyben sok volt a hazugság, a hamisítás, a bíróság nem vizsgált fontos dolgokat” – értékelte az esetet Uracs József 2004-es szabadulásakor Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke a Hét Nap című hetilapban.
A felvidéki magyarellenesség egy időben a mindennapok részévé vált. A folyamat jelzőkövei közé sorolható az 1992-es pozsonyi Slovan–Ferencváros kupamérkőzés, amelyen a szlovák kommandósok szélsőséges erőszakossággal léptek fel az FTC szurkolóival szemben. Ennél kisebb intenzitású, de sokkal nagyobb diplomáciai visszhangot keltő eset volt Sólyom László Szlovákiából kitiltása 2009-ben, amelyről a magyar államelnök csak akkor értesült, amikor úton volt a révkomáromi Szent István-szobor avatására. Nagy visszhangot kapott a magyar állampolgárságot felvevők meghurcolása is. Köztük a 99 éves nyugalmazott tanítónő, Szűcs Ilona esete, akit szlovák személyazonosító okmányainak leadására köteleztek a szlovák hatóságok, miután bejelentette, hogy újra felvette a magyar állampolgárságot. A legutóbbi idegborzoló eseményre egy évvel korábban került sor, amikor a parlament – soraiban a Most – Híd párt képviselőivel – megszavazta a magyar himnusz eléneklését tiltó jogszabályt.
Malina Hedvig 2006 augusztusában, közvetlenül az atrocitás után a nyitrai egyetemen
Fotó: MTI–Új Szó
A szlovákiai magyarok kálváriáját azonban legtöbben Malina Hedvig esetével azonosítják. A ma Győrben élő, 37 éves felvidéki magyar nőt 2006-ban ismeretlenek megverték Nyitrán, mert az utcán magyarul beszélt a mobiltelefonján. Az elkövetőket a rendőrség nem fogta el, Malina Hedviget viszont eljárás alá vonta. Az ügy nagy nemzetközi visszhangot váltott ki, és jelentős feszültséget okozott Szlovákia és Magyarország viszonyában. Bár Robert Fico szlovák miniszterelnök is elítélte az etnikai alapú gyűlölködést, alig két héttel az eset után a szlovák rendőrség leállította a nyomozást, szerintük a lány kitalálta az egész történetet.
A tekervényes, megfélemlítési kísérletekkel tűzdelt ügyben 2010. december 9-én Rudolf Chmel kormányfőhelyettes a kormány nevében bocsánatot kért Malina Hedvigtől, és beismerte, hogy sérült a nő igazságos eljáráshoz való joga. Ennek ellenére a szlovák főügyészségen folytatódott a hamis tanúzás gyanújával indított eljárás. 2014. április 2-án a szlovák főügyészség hamis tanúzás és hamis eskü bűntette miatt vádat emelt Malina Hedvig ellen, majd 2016. március 17-én jóváhagyták, hogy a per Magyarországon folytatódhasson. A Győri Járási és Nyomozó Ügyészség 2018 őszén megszüntette az eljárást, az indoklás szerint nem lehetett megállapítani, hogy a nőt nem érte támadás, így azt a következtetést sem lehetett levonni, hogy hamis tanúvallomást tett volna.
Magyarverés, magyarellenes falfirkák, kétnyelvű helységnévtáblák megsemmisítése, illetve olvashatatlanná tétele, magyar zászló égetése vagy a nemzeti szimbólumok használatának betiltása – ilyen környezetben él Trianon után száz évvel a Kárpát-medence magyarsága. És ki kell bírni.
