Vorosilov kutyája – Szuvenír Magyarországról

A budavári Mátyás kútja műemléki restauráláson esett át a Nemzeti Hauszmann Program keretében. A Mátyás királyt vadászat közben, Szép Ilonka és az itáliai Galeotto Marzio társaságában ábrázoló szoborcsoport új díszkivilágítása már a hauszmanni szellemben újjászülető palotaegyüttes majdani látványvilágához illeszkedik.

Fotó: Teknos

A Budavári Palota egykori kápolnájának északi oldalfalán helyet kapó Mátyás kútja 1904 óta díszíti a Hunyadi-udvart. A kút alkotója, Stróbl Alajos, aki az akadémikus emlékműszobrászat egyik legnagyobb magyar képviselőjévé emelkedett, közel ötvenévesen már befutott művész volt. Bakancslistáján szerepelt egy álom, hogy riválisa, Fadrusz János Hunyadi Mátyást lóháton, vértezetben ábrázoló kolozsvári lovas szobra után ő is megalkotná a maga Mátyás-alakját, ezért felkereste a budai palotát építő Hauszmann Alajost elképzelésével. Így emlékezik meg erről Lyka Károly Szobrászatunk a századfordulón című könyvében: „Ez az ő eszméje volt, s addig-addig szorgalmazta a megrendelését és szállította lejjebb anyagi igényeit csaknem a ráfizetésig, mígnem kötélnek állt a Várpalota építkezésének vezetősége, főképpen barátja, Hauszmann Alajos építész-tanár. Stróbl alapjában romantikus érzésvilágát valósággal elvarázsolta a »daliás idők« Mátyása, általában a »zordon, de ragyogó lovagkor« csillogó ó-aranyfénye.”

Stróbl Alajos – Fadrusszal ellentétben – Mátyást nem harcos uralkodóként akarta ábrázolni, hanem a vadászatban jeleskedő, a hölgyek szívét is megdobogtató hősként. Ehhez Vörösmarty Mihály Szép Ilonka című elbeszélő költeményének képzeletbeli pillanatát idézte meg a szoborkompozíció jobb oldalán őzgidát simogató Szép Ilonkával. A művelt reneszánsz uralkodó imázsát erősíti ugyanakkor a bal oldalon helyet foglaló humanista gondolkodó, Galeotto Marzio, akit Janus Pannonius hozott Mátyás udvarába, és akit a király ugyancsak megkedvelt.

Stróbl az állatok megformálásának mestere volt. A Várkapitányság műemlékvédelmi szakértője, Deák Zoltán építészmérnök szerint a Mátyás király lábánál heverő szarvast korabeli híres trófea alapján mintázta meg a mester, míg a vadászkutyákat a műgyűjtő Pálffy János Ferenc herceg küldte el Stróblnak modellként. Az ivó és figyelő kutyák olyan jól sikerültek, hogy a Budapest szovjet „felszabadítását” követő háromnapos szabad rablásban a középső ebnek lába kélt. A városi legenda szerint maga Vorosilov marsall vitte haza szuvenírként, de erre nincs bizonyíték. Csak az bizonyos, hogy az eltűnt eb másolatát már 1945-ben elkészítette Grantner Jenő, így a kút háború utáni helyreállítása óta ez pótolja az eltűnt példányt. Egyes vélekedések szerint e másolat gyatra utánzat, de ezt Vecsey Ádám fém-ötvös restaurátor, a kútrestaurálás szakmai zsűrijének vezetője határozottan cáfolja. Mint mondja, szobrászok számára talán érzékelhető a különbség, de neki csak a patina vastagsága árulkodik arról, hogy a középső kutya 43 évvel fiatalabb, mint a másik kettő. A helyreállítás során a vadászebek visszakapták hiányzó pórázukat is.

Mátyás kútja és a Budavári Palota Duna felőli oldalán lévő Halászó gyerekek kútja felújításának tervezése és kivitelezése mintegy nyolc hónapot igényelt. A két kút együttesen háromszázmillió forintból, ebből Mátyás kútja 168 millióból újult meg. A legnagyobb feladat a folyamatosan szivárgó, a Habsburg nádori kriptát is veszélyeztető medence talajszintig történő visszabontása és újjáépítése volt. Ezt a problémát vízzáró betonnal és öt réteg szigeteléssel oldották meg. A műszaki újratervezéshez csak nem túl részletes korabeli tervrajzok, illetve fotók álltak rendelkezésre. A vízgépészeti tervezést nehezítette, hogy egyetlen olyan háború előtti fotót sem találtak, amelyen látható lett volna a zuhatag működés közben. Csak olyanokra bukkantak, amelyeken vízinövények láthatók a medencében, ami arra enged következtetni, hogy bár volt vízellátása a kútnak, a zuhatag nem üzemelt folyamatosan. Valószínűsíthető, hogy az általunk ismert állandó vízkép csak a háború után létesített vízforgató berendezés telepítése után alakult ki.

A bronzszobrok restaurálását Csányi Szabolcs kőszobrász restaurátor végezte, akinek a munkáját a Vecsey Ádám, Péter Attila és Osgyányi Vilmos alkotta szakmai zsűri felügyelte, igaz, – mint Vecsey kiemelte – nem akadt sok ellenőrizni valójuk.

Mátyás kútjának vízellátása sok fejtörést okozott a szakembereknek. Az alapkérdés az volt, hogy milyen keménységű legyen a forgatott víz. Ha lágy, mint az esővíz, akkor annak a mészkő látja kárát. Ha kemény, azaz magas ásványianyag-tartalmú, mint a csapvíz, akkor a vízkőképződés jelenti a problémát. A bronz és a kövek nem tolerálják sem a klóros vegyületeket, sem a savas anyagokat, ugyanakkor ha nem lenne kezelve a víz, elalgásodna. A vízkeménységet illetően végül megtalálták a kompromisszumot, a csírátlanítás problémáját pedig UV-fénnyel oldották meg.

A restaurálás talán leglátványosabb része az új díszvilágítás kialakítása volt a Várkapitányság vezetőjének, Fodor Gergely kormánybiztosnak a koncepciója alapján. A kút visszaállított kávájának belső ívében, a víz alatt kettős LED-szalag fut végig, amely tetszőleges színűre festi a medencét. A rendkívüli fényhatásokra az itt gyakori filmforgatásokon mutatkozhat igény. A LED-sort reflektorok egészítik ki, amelyek a szobrokat világítják meg.

Az esti világításpróbán mi is meggyőződhettünk arról, hogy a Budavári Palota régi, de még üzemelő díszkivilágítása színében mennyire eltér a kúton alkalmazottól. Kapitány Dórától, a Várkapitányság projektmenedzserétől megtudjuk, hogy jelenleg mindenféle színhőmérséklet előfordul a palota díszkivilágításában, ami kaotikus összképet eredményez. A majdani homlokzat díszkivilágítása komoly szakmai kérdés lesz, de a fényekről már most határozni kellett, hiszen a kútnak az egész palota jövőbeli megvilágításához illeszkednie kell. A látvány meggyőző. Ha ilyen lesz az egész terület díszkivilágítása, mint amilyen Mátyás kútjáé, akkor elegáns megjelenésre számíthatunk.