A farkasok jellemzően üldözőbe vették, megfogták, de inkább elszaladtak és minden negyedik farkas agresszíven viselkedett, ha el akarták tőle venni a labdát. Szőrápolás közben a farkasok 12 hetesen többször próbáltak harapni, mint a kutyák, de később már nem volt ebben különbség.
„Az intenzív szocializációval elértük, hogy sok feladatban irányíthatók lettek a farkasok. De a kutyákhoz képest kevésbé voltak kezelhetőek, főként, ha megszereztek valamit vagy nem tetszett nekik, hogy hozzájuk nyúltak. Az anya által nevelt és az emberek által nevelt kiskutyák viselkedése viszont nem különbözött a tesztekben. Az eredményekből arra következtettünk, hogy a háziasítás során fontos szempont volt a kezelhetőség” – foglalja össze a cikkben Kubinyi Enikő, az ELTE vezető kutatója.
„Fontos megjegyeznünk, hogy noha a farkasok megtaníthatók bizonyos feladatok végrehajtására (például leülni), illetve bizonyos szintig irányíthatóak,
társállatként való tartásuk – jórészt éppen kezelhetetlenségük miatt – veszélyes, erre nem alkalmasak.
Fogságban tartott farkasoknál viszont a szocializáció és a tréning jelentősen javíthatja az állatok életminőségét” – teszi hozzá Ujfalussy Dorottya biológus.
Az ELTE etológusainak eredményei a napokban jelentek meg a Scientific Reports című tudományos szaklapban.
Az üvegházhatású gázok miatt sokat nőhet a tengerek szintje
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!