Alig ismerjük a Lónyamező és Kulpamező között elterülő tájat, pedig sokáig volt a muszlim és keresztény világ ütközőzónája. Hőseink harcos korát idézik a hegytetőkön és folyóvizek partjain őrködő várak. Amit a török nem rombolt le, azzal végzett a délszláv háború, amelyből csak lassan tápászkodik a Kulpa, a Száva és az Una folyó vidéke. Pedig van miért ébredezni, hiszen Lónyamező kivételes vízi élővilága, a Zrínyi- és a Péter-hegyek vaskos történelemmel és turisztikai vonzerővel bírnak.
A köztévé M5 csatornájának honismereti műsora, a Hazajáró Sziszek várától indult, hogy bejárja a Báni-végvidéket Lónyamezőtől Kulpamezőig.
Amikor a magyar-horvát királyok még a kereszténység védőbástyáját építették Európa szívében, a déli végvárrendszer egyik fontos erődje volt Sziszek. Jött is az oszmán: Hasszán pasa többszöri nekiveselkedés után 1593-ban végső támadást indított, ám az alig pár száz fős keresztény védőhad – Erdődy Tamás bán felmentő seregével kiegészülve – olyan diadalt aratott, amelyben maga a pasa is otthagyta a fogát. Hőseink oszmánok felett aratott győzelme egész Európát felvillanyozta. Zágráb püspöke buzgón elrendelte, hogy a diadal emlékére mindennap kettő órakor szólaljanak meg a harangok. Bántotta ez a fülét III. Murád szultánnak: két hét sem telt el, és hadat üzent Rudolf császárnak. Így vette kezdetét a tizenöt éves háború.
Sziszekről indulva, a Száva-mentén Lónyamező természetvédelmi területére érve a Hazajáró stábja betért Krapjeba, ahol a Száva menti térségre jellemző lakóházak és gazdasági épületek európai kulturális védettséget élveznek. A nap végén utazóink Biczó Tamás barátukkal a helyi halételeket is megkóstolhatták.
A Száva és az Una közötti síkon van egy alig 300 lelkes kis falucska, Sztáza, amely mellett elmenne a hazajáró turista, ha nem itt született volna az 1848/49-es szabadságharc vértanú tábornoka, Damjanich János. Alig látszik ki a gazból, de áll még a régi ház, ahol 1804-ben felsírt a gyermek, aki 44 esztendő múlva tábornokként írta be a nevét a magyar történelem legdicsőbb lapjaira. Aztán Aradon emelt fővel állt a kivégzőosztag elé, és utolsó szavaival hatalmas terhet rakott ránk, utódokra: „Éljen a haza!” Ha egy horvátországi szerb képes volt az életét adni a magyar hazáért, vajon mi képesek vagyunk-e élni érte és éltetni a feltámadás reményét…
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
