Magyarországon egyedüliként foglalkozik szamurájpáncél-készítéssel az egykori hivatásos rendőr. Míves alkotások kerülnek ki a keze alól, melyek elsősorban a japán kultúra elkötelezettjeinél kötnek ki. Ha valaki e mesterség megszállottjává válik, annak különleges okai lehetnek.
– Harmincöt éve kezdődött a távol-keleti küzdősportok iránti szenvedélyem, jómagam a kyokushin karatét műveltem – erősíti meg feltevésünket tabi otthonában Kodák Csaba.
– Egyik barátomnál fogtam először kézbe eredeti japán kardot. Elvarázsolt, mindent tudni akartam róla, de alig találtam információt az interneten. Később egy budapesti kiállításon láttam életemben először szamurájpáncélokat, s megfordult a fejemben, hogy magam is csinálhatnék egyet.
Fotó: Kállai Márton / SZABADFOLD.HU
Előbb azonban még visszatértem a japán stílusú kardokhoz. Sokat tanultam a híres kardkovácstól, Kovács Andrástól. Egy idő után kiállításokon is megmutattam a munkáimat. Valamilyen dekorációval fel akartam dobni a látványt, ezért saját kútfőből kreáltam egy sisakot és egy maszkot. Folytattam tovább félpáncéllal, majd egésszel.
Csaba álmában sem gondolta volna, mekkora sikert arat élete első szamurájpáncéljával. Sokfelé hívták japán témájú rendezvényekre. Egy debreceni kiállításon a harcművészet neves személyiségei szó szerint egymás kezéből kapkodták ki a viselhető, de még igencsak törékeny konstrukciót. Ekkor fordult komolyra a dolog. Persze nehéz úgy fejlődni, hogy mindent autodidakta módon kell megtanulni, a munkafázisokat pedig csak gyakorlat és kísérletezés útján lehet csiszolni.
– Egyik harcművész megrendelőm Japánban hozzájutott egy 450 éves szamurájpáncélhoz. Mivel az illető majd’ két méter magas, nem volt jó rá az eredeti darab, megkért, hogy cserébe készítsek neki egy személyre szabottat
– meséli Kodák Csaba, miközben megmutatja féltett kincsét.
Fotó: Kállai Márton / SZABADFOLD.HU
– Ez a másfél méteres, huszonöt kilós remekmű számos apró trükköt rejteget, így például a sisak, a maszk kivitelezésében, ami egyébként is a legnehezebb része a munkának. Több mint tizenhárom darabból van összeállítva, egy milliméter eltérés is befolyásolhatja a végeredményt.
Az egészet egyetlen fémből alakítom ki domborítással, nem külön hegesztem rá az elemeket.
A munka kezdetén a mester és a vevő megegyeznek a részletekről, például, hogy milyen színű és formájú legyen a páncélzat. Aztán méretvételezés következik, pontosan úgy, mint a szabónál, csak itt a fej átmérőjének és az arc arányainak adatai is szükségesek. Menet közben akár három-négy próbát is kell tartani, hogy a páncél jól álljon az illetőn és kényelmesen mozoghasson benne. A tulajdonosának nem ajánlatos híznia, mert a fémet utólag nem lehet a testvonalakhoz igazítani.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
A penge lelke
A kincsesbányai Kovács András a szamurájkard-készítés magyar mestere. Tudását Japánban háromdanos címmel ismerték el. Vallja, hogy egy kard legalább annyira egyedi, mint a forgatója. Hozzáállásával és világlátásával nem egy ember életvitelére hatást gyakorolt, s ha lehet, ezt ugyanolyan fontosnak tartja, mint a szakmai sikereit.
Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.
