A „fekete vacsora„, ami a Trónok harca „vörös nászát” inspirálta

George R.R. Martin híres könyv- és filmsorozata, a Trónok harca alapjául történelmi események, azon belül is az európai középkor szolgált. Az írót többek között egy skóciai, tragikus végkifejlettel végződő vacsora ihlette a „vörös nász„ néven elhíresült epizódban, amikor a Stark család jelentős részét megölik a Lannisterek által támogatott Frey család tagjai. Ami tehát a nézőket a képernyőkön sokkolta, az bizonyos értelemben valójában megtörtént a történelemben – olvasható az Origo cikkében.

II. James skót király posztumusz portréja Forrás: WIKIMEDIA COMMONS

Árulás, családi viszályok és rivalizálás

A Trónok harca sorozat, George R.R. Martin eposzának rajongói jól ismerik az intrikák tárházával felruházott szereplőket. A sorozat alaptörténete leginkább az 1455-ben kezdődött, középkori rózsák háborújára hasonlít; a trónviszály elnevezése a két rivális, a Lancaster- és a York-ház jelképére, a piros és a fehér rózsára utal.

A határtalan írói fantáziát az angol történelem valós eseményei inspirálták; és a történészek szerint ezek sokszor talán még rosszabbak voltak, mint a sorozat történései.

Az árulás, a családi viszályok, a rivalizálás és az emberi kapcsolatok szövevényes hálózata ezért jelenik meg hangsúlyosan a történetben. Ilyen volt a „fekete vacsora„ is, ami a Trónok harcában „vörös nászként” utal egy késő középkori Skócia eseményre, amikor

A douglas klán fő vezetőit meghívták II. Jakab királyhoz vacsorázni, ám a lakoma végül brutális kivégzéshez vezetett.

De mi is történt? A HeritageDaily online portál szerint az ifjú Jakab mindössze tízévesen lett a skótok királya, miután apját (I. Jakabot) 1437-ben a Douglas klán befolyásos tagjai menekülés közben megölték. Az ifjú azonban még túl fiatal volt az uralkodáshoz, ezért Archibald Douglas (a Douglas klán ötödik earl-je) vette át Skócia kormányzását. A férfi azonban 1439-ben meghalt.

II. James skót király posztumusz portréja
Fotó: WIKIMEDIA COMMONS

Biztonságukat csak elvileg szavatolták

Archibald Douglas halála után a hatalmat megosztották William Crichton, Skócia lord-kancellárja és Sir Alexander Livingston, az ifjú Jakab gyámja között. A késő középkorban azonban a Douglas-klán Skócia legerősebb és legkiemelkedőbb klánjának számítot. Nem véletlen, hogy a rivális családok fenyegetésként tekintettek rájuk és úgy gondolták, hogy

Túlságosan nagy hatalomra tettek szert, ami miatt fenyegetést jelenthetnek mind a királyra, mind az országra.

Crichton és Livingston a történet szerint meghívta a 16 éves William Douglas-t, a Douglas klán hatodik earljét és annak öccsét, hogy vacsorázzanak együtt az ifjú II. Jakab királlyal az Edinburgh-i várban. A korabeli vendégség íratlan szabályai szerint az ott tartózkodásuk biztonsága elvileg szavatolva volt.

Az Edinburgh-i vár
Fotó: FLICKR

A legenda úgy szól, hogy nagy lakoma vette kezdetét, ám miközben a vendégek vacsoráztak, hirtelen megszólalt egy dob és bezárultak az ajtók.

Egy férfi ekkor egy fekete vaddisznó – más beszámolók szerint egy fekete bika – frissen levágott, vértől csöpögő fejét tette William és kísérete elé az asztalra, ami a hagyomány szerint a halált szimbolizálta.

Egyszerűen lefejezték őket

A történet egyik változata szerint a két testvért ezután elhurcolták a Várhegyre, ahol koholt vádak alapján próbapert tartottak. A király tanácsadói arra hivatkoztak, hogy Douglas-fivérek összeesküdtek az ifjú uralkodó ellen és a korona árulóinak nevezték őket.

A villámgyors ítélet után a két fiút lefejezték.

Egy másik beszámolóban azt olvashatjuk, hogy II. Jakab király előtt esedeztek az életükért, ám a kérésüket figyelmen kívül hagyták, és a kastély udvarán vetettek véget az életüknek.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.