Néhány őshonos rovar elvesztette a szárnyát Új-Zélandon

A legújabb kutatások szerint az elmúlt 750 év leforgása alatt az emberek olyannyira megváltoztatták az ország déli szigetének természeti táját, hogy az már komoly hatással volt az ökoszisztémára – írja az Origó.

Forrás: origo.hu2021. 08. 16. 18:59
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mivel eltűntek azok a havasi erdők Új-Zélandon, amelyek eddig úgymond megtörték az erős hegytetőt, több rovarfaj különös evolúciós változásba kezdett: eltűntek vagy csökevényesedtek a szárnyai. A Zelandoperla fenestrata nevű álkérésznek például ma már két, különböző fenotípusa van: az egyik szárnyas és képes repülni; míg egy másiknak már

elcsökevényesedtek a szárnyai, de már eltűnőben vannak és a tudomány röpképtelennek minősítette őket.

Ezt a rovart általában nagyobb magasságokban találhatjuk meg, ahol kevés a fa és erős a szél, ami könnyen lesodorhat egy repülő rovart a mélységbe. Eközben a repülésre alkalmas társai a havasi erdőkben jellemzően védve vannak az időjárás viszontagságaitól.

A Biology Letters tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint azokban a régiókban, ahol kivágták az erdőket, a kutatók valami érdekeset vettek észre. A rovarok ezen a magasságon, ahol általában repülniük kell, már nem képesek erre.

Ahogy arra a szakemberek rámutattak, „az emberek által okozott erdőirtás közvetetten megfosztotta ezeket a rovarokat repülési képességüktől, és ez evolúciós szempontból nagyon rövid idő alatt történt".

Mostanra az Új-Zéland déli szigetét borító, őshonos erdők több mint negyven százaléka gyep és páfrány cserje lett. A most röpképtelenné vált álkérész a tudósok szerint valószínűleg csak a jéghegy csúcsa.
Az itt következtetett helyi események mellett valószínű, hogy a széles körű erdőirtás megnövelte a repülés nélküli utódok arányát Új-Zéland nagy, déli területein – írják a szerzők a tanulmányban, amelyet a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – Attól tartunk, hogy szárnyak nélkül a rovarok nem tudnak nagyobb területi tartományban társakat keresni, hogy ezáltal növeljék a genetikai sokféleséget. Hozzátették:

 ez hosszú távon befolyásolhatja egy-egy faj egészségi állapotát, valamint fokozhatja a rovarok kipusztulásának kockázatát.

A szerzők azt is elismerik azonban, hogy a szél mellett valószínűleg más tényezők is kellemetlenné teszik a rovarok repülését egy nyílt hegycsúcson: ilyenek például az élőhelyek stabilitásának romlása és a hőmérsékleti változások.

 

Az eredeti cikket ITT érheti el. 

Kiemelt kép: Pexels

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.