Másrészt feltűnő, hogy román nyelvű felirat is került a lapra, hiszen a középkorban még teljességében magyar Belényes nemzetiségi összetétele a századfordulóra igencsak megváltozott. A beszivárgás megtette a hatását: 1910-re a város lakosságának a fele már oláh lett.
Lapunk ennek tekintetében ékes bizonyítéka annak, hogy mi hogyan is kezeltük a nemzetiségi kérdést Biharország déli részén, szemben a Trianon utáni Romániával, amely a legtöbb esetben kiirtotta a magyar nyelvű nyomtatott szövegeket az 1920 utáni erdélyi képeslapokról. Ez persze csak a csúcsa volt a bukaresti elnyomógépezet jéghegyének.

S, ha már a bihari nemzetiségi kérdést említjük, jómagam és gyűjtőtársaim is örültünk volna, ha e mozaiklapon legalább egy felvétel megörökíti a korabeli, színmagyar Köröstárkányt is, Belényes másik híres, sokat szenvedett szomszédját.
E néprajzi szempontból is jelentőségteljes faluról ugyanis sajnos nem ismert egyetlen képeslap sem. Ám Tárkány nemcsak a néprajza miatt került be a magyar történelembe, hanem a 103 éve itt történt brutális magyarirtás miatt is. 1919. április 19-én, nagyszombaton a feltüzelt környékbeli románság a megszálló csapatokkal együtt minden képzeletet felülmúló öldöklésbe és fosztogatásba kezdett a faluban és a szomszédos Kisnyégerfalván. Aki tudott, menekült, s volt bizony, akinek épp a szomszédos Várasfenes román lakossága adott menedéket.
A mészárlásban 91 tárkányi és 17 nyégerfalvi lakos veszett oda. Az aggokat, az ifjakat és a nőket sem kímélték. Volt, akit élve temettek el, volt akit megcsonkítottak. „Úgy hittük, hogy barátságban élünk” – emlékezett vissza a történtekre egy szemtanú, Gyulai Ferenc.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!