„Úgy hittük, hogy barátságban élünk”

Tárkány a 103 éve itt történt brutális magyarirtás miatt is a bekerült a magyar történelembe.

1903-ban kelt útra Belényesről Hódmezővásárhelyre ez az ódon, dél-bihari mozaiklap. A felvételeken Belényes piactere és a várasfenesi Bélavár romjai köszönnek vissza 119 év távlatából. Több szempontból is érdekes partiumi múltunk ezen papírdarabkája. Egyrészt ritka az olyan képes levelezőlap ebből a korból, amelyen várrom látható, ráadásul olyan, amelyet akkoriban sem volt egyszerű megközelíteni – kiváltképp az akkori fotómasinákkal.

Másrészt feltűnő, hogy román nyelvű felirat is került a lapra, hiszen a középkorban még teljességében magyar Belényes nemzetiségi összetétele a századfordulóra igencsak megváltozott. A beszivárgás megtette a hatását: 1910-re a város lakosságának a fele már oláh lett. 

Lapunk ennek tekintetében ékes bizonyítéka annak, hogy mi hogyan is kezeltük a nemzetiségi kérdést Biharország déli részén, szemben a Trianon utáni Romániával, amely a legtöbb esetben kiirtotta a magyar nyelvű nyomtatott szövegeket az 1920 utáni erdélyi képeslapokról. Ez persze csak a csúcsa volt a bukaresti elnyomógépezet jéghegyének.

Fotó: Balázs D. Attila gyűjteménye

S, ha már a bihari nemzetiségi kérdést említjük, jómagam és gyűjtőtársaim is örültünk volna, ha e mozaiklapon legalább egy felvétel megörökíti a korabeli, színmagyar Köröstárkányt is, Belényes másik híres, sokat szenvedett szomszédját.

E néprajzi szempontból is jelentőségteljes faluról ugyanis sajnos nem ismert egyetlen képeslap sem. Ám Tárkány nemcsak a néprajza miatt került be a magyar történelembe, hanem a 103 éve itt történt brutális magyarirtás miatt is. 1919. április 19-én, nagyszombaton a feltüzelt környékbeli románság a megszálló csapatokkal együtt minden képzeletet felülmúló öldöklésbe és fosztogatásba kezdett a faluban és a szomszédos Kisnyégerfalván. Aki tudott, menekült, s volt bizony, akinek épp a szomszédos Várasfenes román lakossága adott menedéket.

A mészárlásban 91 tárkányi és 17 nyégerfalvi lakos veszett oda. Az aggokat, az ifjakat és a nőket sem kímélték. Volt, akit élve temettek el, volt akit megcsonkítottak. „Úgy hittük, hogy barátságban élünk” – emlékezett vissza a történtekre egy szemtanú, Gyulai Ferenc.

Bukarest ma is hallgat, ahogy sem ezért a barbár cselekményért, sem a korábbi és az ezután történt magyarellenes erdélyi népirtásokért sem kért bocsánatot mindeddig. Pedig a románságnak lett volna ideje és alkalma is erre bőven. A köröstárkányi, abrudbányai, nagyenyedi, zalatnai, verespataki, vagy a gyantai etnikai tisztogatásokat mi ugyanis sohasem fogjuk elfelejteni, míg világ a világ, ahogy azt sem, hogy voltak ám, akik románként a bajban akkor is segítettek bennünket.

Az Időutazás a magyar múltba 83. része Korondra röpít el hamarosan bennünket.

A sorozat további epizódjait ITT tekinthetik meg.

Borítókép: „Üdvözlet Belényesről! Salutare din Beisiu”. 1903-ban postázott lap, amelyből 1900-as változat is ismert. (Fotó: Balázs D. Attila gyűjteménye)