Az 1986 óta világörökségi védelem alatt álló angliai Stonehenge a világ egyik legtitokzatosabb építménye. A kemény, szürke homokköveket időszámításunk előtt 2500-ban állították fel. A körkörösen elrendezett kőtömbökből és földsáncokból álló emlékhely legnagyobb kövei kilenc méter magasak, a legnehezebb harminc tonnát nyom.
Az 1130-as években a Monmouth-i Gottfried néven ismert pap arról írt, hogy Stonehenge a szászok által elpusztított brit nemesek számára emelt emlékmű. Azóta folyamatosan születtek különféle magyarázatok a misztikus építményre, de olyan elmélettel senki sem állt elő, ami mindenki tetszését elnyerte. Az elméletek gyártása mellett a kutatók arra is választ kerestek, hogy honnan származhatnak a kolosszális méretű kövek. A megoldáshoz egy három és fél láb hosszú, henger alakú kőmag vitt közelebb – az eredmény a Science Advances folyóiratban jelent meg.
Hatvankét évvel ezelőtt Stonehenge egyik függőleges kőtömbjén repedésekre figyeltek fel. Mivel ez a tömb és szomszédja egy vízszintes követ tartott, a szakemberek attól tartottak, hogy a három kőből álló kapuszerű építmény összeomolhat. A repedezett oszlopot több helyen átfúrták, az üregekbe fémrudakat tettek, így erősítve a tömböt. Robert Phillips, a kövön dolgozó cég munkatársa szuvenírként megkapta az egyik kifúrt kőmagot, amelyet 1977-ben – engedéllyel – magával vitt az Egyesült Államokba. Az idén elhunyt férfi még 2018-ban visszaadta a furatot Nagy-Britanniának, hogy tanulmányozni tudják. Ez a gesztus azért volt óriási jelentőségű, mert az oszlopokon nem végezhetnek roncsolással járó vizsgálatokat, nem fúrhatják meg azokat. A fúrógép által kiemelt mag azonban kiváló kiinduló pont volt.
A legnagyobb darabok 25 kilométerre északról származnak
Fotó: Reuters
A mintából nyert geokémiai mintának köszönhetően a szakemberek pontosan tudták, hogy milyen kőzettel van dolguk. Ezt követően csupán az volt a feladat, hogy megtalálják az ősi kőbányát. Megvizsgálták a Norfolktól Devonig terjedő hasonló kőzetek kémiai összetételét, amit összehasonlítottak a furat összetételével. Az elemzésekből kiderült, hogy az emlékhely darabjai a 25 kilométerre északra fekvő erdős területről, Marlborough-ból származnak. Az őskori építmény gigászi kőoszlopainak nagy részét – az ötvenkét homokkőtömbből ötvenet – innen emeltek ki.
A kisebb kövek eredetét már korábban megállapították, ezek a 250 kilométerre található walesi Pembrokeshire-ből, pontosabban a Preseli-hegységből származnak. A szakemberek régóta vitáznak arról, hogyan kerültek évezredekkel ezelőtt jelenlegi helyükre a 250 kilométerre kibányászott, 2-4 tonnás kövek. Logikusnak tűnő magyarázat, hogy jégár sodorhatta a jelenlegi hely közelébe a sziklákat, de ez is csupán elmélet. Mint ahogy arra sincs logikus magyarázat, hogy az egyenként 20-30 tonnás oszlopok miként kerültek a jelenlegi helyükre. Huszonöt kilométeren át görgetni az ilyen kőtömböket emberfeletti vállalkozásnak tűnik. – A pontos útvonalat ugyan nem tudjuk, de most már legalább van egy kiindulópontunk és egy végpontunk – mondta a BBC-nek David Nash, a Brighton Egyetem professzora, a tanulmány vezetője szerzője.
