Helyére került a csákberényi gémeskút

Fújt a szél, erősen hajladoztak a fűszálak és a virágzó árvalányhaj, amely helyenként világosra színezte a csákberényi tájat. A felhők pedig úgy lógtak az égen, mintha túlvizezett sötétkék festékkel kenték volna oda őket – olvasható az oldalon.

Ám mindezek ellenére is jó néhányan összegyűltek szombaton délelőtt a Lóállási domboknál, ahol valamikor a disznókat, a marhákat és a birkákat itatták a környékbeli pásztorok.

– Nagyapám annak idején kanász volt a faluban, s én annyira büszke voltam rá, mintha az lett volna a világ legjobb hivatása. Magam csak azért nem lettem végül kanász, mert idővel elfogytak a disznók, nem kellett rájuk többé vigyázni – kezdte a régi gémeskút történetét Máhr Ferenc, tősgyökeres csákberényi festő-, és szobrászművész, akinek ma is szülőfaluja a szíve csücske, s aki korábban több régi emléket újított fel a településen.

A gémeskút közelében egy szedres állt, ott deleltek az állatok és a pásztorok is abban az időben. Az itatókutat még a falu egykori birtokosa, gróf Merán Fülöp rendeletére építették 1867-ben. Amikor apadt a vize, tekerős, kanalas kúttá alakították át. Valamikor az 1980-as évek végén aztán a helyi termelőszövetkezet építési törmelékkel tömte be.

[gallery ids="9875816,9875813,9875810,9875819,9875807,9875801,9875795,9875804,9875798"]

– Szomorú látvány volt számomra, aki oly sokszor jártam itt gyerekként ezen a varázslatos helyen, hogyan romlik az itató állapota. A kútkávából helyenként már alig maradt valami. Elhatároztam, hogy rendbe teszem – mesélte Máhr Ferenc, aki nagyon meghatódott azon, mennyi pénzbeli támogatást és fizikai segítséget kapott a helyreállítás során.

Még ősszel engedélyt kapott a Vértes Erdő Zrt.-től, hogy a közeli erdőben keresse meg a gémnek leginkább alkalmas fát. Negyedik nekifutásra rá is lelt egy hatalmas, nagyjából öt mázsás akácra, amiből elkészült a 9 méter magas gém.

– Először úgy terveztem, hogy március 15. környékén emeljük a gémet a helyére, és az eseményt összekötjük az 1945. március 16-án ezeken a dombokon elesett katonákra történő megemlékezéssel, ám a járványhelyzet miatt erre nem kerülhetett sor – mondta a művész, aki egyben a háborús emlékmű alkotója is. Szombaton azonban minden összeállt.

A gém helyére emelése, az itató újjászületésének utolsó lépése volt. Az álom teljes megvalósulása pedig az alkotó munkájának és a helyi közösség összefogásának eredménye, amelyet borral, zsíros kenyérrel és süteményekkel is megünnepeltek a csákberényiek.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Korábbi cikkünkben egy török fiatalról írtunk, aki Törökországban két egyetemet elvégzett és saját brandje van, ám bővíteni szeretné az ismereteit, így Kaposvárra jött, hogy Európáról tanuljon.