Az IKEA szerint is „sámi rólu námkülö”

A svéd bútoripari multicég árukapcsolásként egy kis agymosást is eladna nekünk, bár csapnivaló magyarsággal.

Forrás: YouTube

Ülök a fotelben, nézem a tévét. Nézem az IKEA „A családon belüli erőszak valóságos, ám sokszor láthatatlan probléma” című érzékenyítő videóját. Azért vagyok bátor leírni a svéd multicég nevét, mivel az ott virít mindvégig a másfél perces munkán. A film végén sokkoló felirat, miszerint: „A magyar nők 49 százalékának volt már olyan kapcsolata, amelyben partnere szóban és lelkileg bántalmazta, és minden 5. nőt már fizikailag is bántalmazott a partnere*”. A csillag a mondat végén a korózsizmus, amennyiben az apró betű tudósít arról, hogy az adat 2014-es, és az Európai Alapjogok Ügynökségétől (FRA) származik.

A hat évvel ezelőtt publikált FRA-jelentés a valóságban egy 2012-ben végzett kutatáson alapul, az eddigi utolsón, a nők elleni erőszak tárgykörében, s ami 42 ezer hölgy bevonásával készült. Az alapvető jogok biztosának hivatali honlapján már árnyaltabb adatok szerepelnek: „Az unió országaiban minden harmadik nő 15 éves kora után megélt már fizikai vagy szexuális erőszakot. Az európai 33 százalékos átlaghoz képest Magyarországon 28 százalékot mértek.”

Lássuk azt a matekot, hogyan is jött ki a 49 százalék!

A jelentés szerint – amit a NANE Egyesület (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) egyik tanulmánya átvett – a 18 és 74 év közötti megkérdezettek közül, partnere részéről fizikai erőszak 19 százalékot ért, míg szexuális hét százalékot, lelki-szóbeli pediglen 49-et. Hoppá, hát itt az a bűvös szám! Nem óhajtom megvédeni az erőszaktevőket vagy nőverőket, menjenek azok a sittre, azt’ tanulják a mórest a „csibészektől”, no de egy-egy hangosabb öregecskedő feleségezéstől csak nem válunk még „rémisztő képződményekké” – amilyet az érzékenyítő videó bemutat.

De mit akar az IKEA, s mi az a címben leírt sámi rólu námkülö? Kezdem ez utóbbival.

Tisztázzuk, nem Bangóné óvónő és Kunhalmi Ágnes oktatáspolitikus újabb, nyelvhelyességért szervezett megmozdulása – habár az értelmetlen szöveg eredetije a magyar nyelvért folytatott küzdelem emléke.

E „mondat” egy 2017-ben, az Astoriára szervezett feminista megmozdulásnak hazudott LMBTQ-tüntetés molinóján szerepelt. Eme követelés kivételével a többit képesnek bizonyultak megfogalmazni. Úgymint: „Követeljük az egyetemes alapjövedelmet […] Követeljük az ingyenes és biztonságos abortuszt […] Azt akarjuk, hogy a közoktatási rendszer és a dolgozói legyenek befogadók az LMBTQ-emberekkel […] Minden nőnek – a születéskor kijelölt nemére való tekintet nélkül – össze kell fogni […] Nem fog elhallgattatni minket a médiából áradó hangos fasiszta nyelvezet, a határellenőrzési rendszer, és a bevándorlóellenes politika”. Komolyan, mintha magát az Európai Egyesült Államok szülőanyját, Klara Dobrevát hallanánk.

S mit hittek vajon az ominózus mondatot büszkén lobogtató maroknyiak? Azt, hogy annak jelentése: semmit rólunk nélkülünk. Talán tényleg a Kunhalmi–Bangó kettős pingálta a transzparenst? Nem, ám aki festette, annyira beszélni magyar, miként említett két szoci politikus írni hejesen magyar. Mint megelőlegeztem, a gondolatnak valóban köze van a magyar nyelvhez, lévén azt először gróf Széchenyi István írta le 1835-ös, Hunnia című kéziratában, arról elmélkedve, Magyarországon miért nem államnyelv a magyar. Ebben fogalmaz így: „nihil de nobis sine nobis – semmit rólunk nálunk nélkül”.

És, hogy mit akar az IKEA? „Legyen minden otthon biztonságos hely!” – ez ama bizonyos érzékenyítő mozgóképsor mottója. Értjük az áthallást, látjuk magunk előtt a patrullokat, sarokvédőket, a totyogó kicsik körül. Persze azokat is szeretné elsózni a bútorbolt, ám árukapcsolásként egy kis agymosást szintén eladnak. A NANE Egyesületet pedig megdobják 35 millióval. Vajon ki az egyesület egyik fő támogatója? Bár önök ezt jól tudják, azért ide kívánkozik: első helyen az Open Society Foundations, majd annak leányvállalatai: a Soros Alapítvány, az Amnesty International, az Open Society Institute…

Vajon ki támogatta a „sámi rólu námkülö” megmozdulás magyarul egy kukkot nem értő külföldi aktivistáit? Válasz helyett egy emlék. A legutóbbi homoszexuális vonuláson forgattam, s feltűntek a megannyi multinacionális vállalat transzparensei alatt (mint egykor május elsejéken) fegyelmezetten menetelők. Névvel, címmel, arccal senki nem vállalta, nem óhajtván utcára kerülni, de nyíltan elmondták: kötelező részt venniük a Pride-on. Hát, persze! Sámi rólu námkülö.

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE.