Ülök a fotelben, nézem a tévét. Nézem az IKEA „A családon belüli erőszak valóságos, ám sokszor láthatatlan probléma” című érzékenyítő videóját. Azért vagyok bátor leírni a svéd multicég nevét, mivel az ott virít mindvégig a másfél perces munkán. A film végén sokkoló felirat, miszerint: „A magyar nők 49 százalékának volt már olyan kapcsolata, amelyben partnere szóban és lelkileg bántalmazta, és minden 5. nőt már fizikailag is bántalmazott a partnere*”. A csillag a mondat végén a korózsizmus, amennyiben az apró betű tudósít arról, hogy az adat 2014-es, és az Európai Alapjogok Ügynökségétől (FRA) származik.
A hat évvel ezelőtt publikált FRA-jelentés a valóságban egy 2012-ben végzett kutatáson alapul, az eddigi utolsón, a nők elleni erőszak tárgykörében, s ami 42 ezer hölgy bevonásával készült. Az alapvető jogok biztosának hivatali honlapján már árnyaltabb adatok szerepelnek: „Az unió országaiban minden harmadik nő 15 éves kora után megélt már fizikai vagy szexuális erőszakot. Az európai 33 százalékos átlaghoz képest Magyarországon 28 százalékot mértek.”
Lássuk azt a matekot, hogyan is jött ki a 49 százalék!
A jelentés szerint – amit a NANE Egyesület (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) egyik tanulmánya átvett – a 18 és 74 év közötti megkérdezettek közül, partnere részéről fizikai erőszak 19 százalékot ért, míg szexuális hét százalékot, lelki-szóbeli pediglen 49-et. Hoppá, hát itt az a bűvös szám! Nem óhajtom megvédeni az erőszaktevőket vagy nőverőket, menjenek azok a sittre, azt’ tanulják a mórest a „csibészektől”, no de egy-egy hangosabb öregecskedő feleségezéstől csak nem válunk még „rémisztő képződményekké” – amilyet az érzékenyítő videó bemutat.
De mit akar az IKEA, s mi az a címben leírt sámi rólu námkülö? Kezdem ez utóbbival.
Tisztázzuk, nem Bangóné óvónő és Kunhalmi Ágnes oktatáspolitikus újabb, nyelvhelyességért szervezett megmozdulása – habár az értelmetlen szöveg eredetije a magyar nyelvért folytatott küzdelem emléke.
E „mondat” egy 2017-ben, az Astoriára szervezett feminista megmozdulásnak hazudott LMBTQ-tüntetés molinóján szerepelt. Eme követelés kivételével a többit képesnek bizonyultak megfogalmazni. Úgymint: „Követeljük az egyetemes alapjövedelmet […] Követeljük az ingyenes és biztonságos abortuszt […] Azt akarjuk, hogy a közoktatási rendszer és a dolgozói legyenek befogadók az LMBTQ-emberekkel […] Minden nőnek – a születéskor kijelölt nemére való tekintet nélkül – össze kell fogni […] Nem fog elhallgattatni minket a médiából áradó hangos fasiszta nyelvezet, a határellenőrzési rendszer, és a bevándorlóellenes politika”. Komolyan, mintha magát az Európai Egyesült Államok szülőanyját, Klara Dobrevát hallanánk.
