Egyik ismerősöm humoros történetet küldött e-mailen egy elképzelt hóemberépítésről – Nyugat-Európában. Eszerint egy apuka a gyerekeivel épített egy hóembert. Egy arra haladó feminista kifogásolta, hogy nincs mellette hóembernő. A papa és a gyerekek azt is megépítették. Ezután egy meleg pár bírálta a művet, amiért a hóemberek különneműek, egy transznemű illető pedig azt találta sértőnek, hogy a hóemberek nem rendelkeznek választható nemi szervekkel.
Azután megjelentek a vegánok, akik a répaorrok alkalmazása miatt reklamáltak, a muszlimok, akik burkát követeltek a hóembernőre, az antirasszisták, akiknek nem tetszett, hogy a hóemberek fehérek, majd ismét megjelent a feminista, aki sértőnek találta a hóembernő dundi hógolyó kebleit és a seprűjét. Végül megjelent a televízió és kivonult a rendőrség is, amely határozottan intézkedett − letartóztatta a botrányt okozó családot.
A történet ugyan kitalált, de túl sok fantázia nem kellett hozzá. A mókásnak tűnő mese ugyanis közel áll a valósághoz. Egyre-másra jönnek nyugatról az elképesztő hírek, amelyek arról szólnak, hogy bizonyos erők miként próbálják a társadalom normális többségére ráerőltetni az abnormalitást. A többségtől eltérő szokásokat elfogadó és alkalmazó csoportok persze békésen élhetnek, miként élhettek korábban is, mert a legújabb korokban már a kutya sem bántotta őket. Gond akkor van, ha a saját nézeteiket kötelező normaként akarják elfogadtatni azokkal, akik a fenntartható emberi életnek a természet rendje szerint kijelölt útjain járnak.
Nem kitalált történet az, amit mostanában hallok egy ősidők óta, Belgiumban élő magyar barátomtól. Azt mondja, valahányszor hazajön – már egyre gyakrabban −, hihetetlen megkönnyebbülést érez. Odakinn rendre találkozik a Kádár-korszak Magyarországára jellemző tünetekkel. Szerinte munkahelyen vagy társaságban nagyon meg kellett gondolni, hogy milyen politikai nézeteket hangoztat az ember. Arrafelé már nem ajánlatos a migránskérdés, a genderideológia vagy a nemzetek létjogosultsága dolgában a fősodratú nézetekkel eltérő módon elmélkedni, mert bizony elbocsátást, kirekesztést kockáztathat a másként gondolkodó.
