Azt mondja Cseh Katalin, a Momentum európai parlamenti képviselője, hogy nem hagyja magát megfélemlíteni. A baloldali képviselő annak kapcsán adta közre ebbéli álláspontját, hogy a héten kiderült: korábbi családi vállalkozásukhoz, amelyet hosszabb ideig maga a politikus vezetgetett, több cégből álló hálózat kapcsolható, s ehhez a hálózathoz az évek során összesen 4,8 milliárd forint uniós támogatás csörgedezett. Aztán az is kiderült, hogy volt itt néhány közbeszerzés, ráadásul egyik-másik akár gyanút is ébreszthet – persze csak azokban, akik egy kicsit is hajlamosak gyanakodni. Akárhogy is, Cseh Katalin arra utalt: ezek az információk azért kerültek nyilvánosságra, mert a kormány fél az ő korrupcióellenes küzdelmétől, így a hatalom inkább megpróbálja megfélemlíteni. De ő ebben nem megy bele.
Na, elöljáróban rögzíteni kell, hogy bár a mondás szerint jobb félni, mint megijedni, de azért félni sem túl jó. Így hát Cseh Katalin általában véve helyesen cselekszik, ha nem fél. A konkrét ügyet és annak történéseit vizsgálva ugyanakkor a félelem dolgában egy mozzanat ebben az esetben nem világos.
Ha a Momentum képviselője nem akar félni, és emiatt megfélemlíteni sem hagyja magát, akkor ő miért akar bárki mást megfélemlíteni?
Merthogy Cseh Katalin éppen ezzel próbálkozott a minap. Egészen pontosan csütörtökön.
Történt, hogy a Mediaworks Hírcentrumának riportere, Heiter Dávid – érdemi feleleteket remélve – kérdéseket tett fel Cseh Katalinnak egy nyilvános rendezvényen. A momentumos képviselő azonban többször is azzal válaszolt csupán, hogy kár a gőzért, akármi is történik, ő bizony pert fog indítani. Cseh Katalin nem felelt, csak fenyegetőzött.
Megfenyegetett egy újságírót, mert az kérdéseket mert feltenni neki. Neki, aki egy választott képviselő.
Sajátos demokráciafelfogás ez, annyi szent. A demokratikus jogállamnak – amit a baloldalon oly nagyon védenek – éppen az a lényege, hogy a közügyeket meg lehet beszélni, bárki szólhat és bárki kérdezhet. Mégpedig anélkül, hogy tartania kellene attól, hogy ezek miatt valaki megtorlást alkalmaz vele szemben. Hát, úgy fest, Cseh Katalin bármikor szívesen részt vesz a társadalmi diskurzusban, kivéve azt az esetet, amikor róla, pontosabban a hozzá is köthető gazdasági ügyekről van szó. Akkor inkább legyen csend, máskülönben…
Egyébként a mind nagyobb botránnyá dagadó történet telis-tele van problémás pontokkal.