Ágh Attila rutinos mellélövő, aki néhány, nagyon szakértő jóslatával már pofára esett, ezért 80 év minden tapasztalatával a háta mögött azt a lehetőséget is nyitva hagyta, hogy a Fidesz esetleg megnyeri a választásokat. Ez nagyon bölcs előrelátás a részéről, különösen annak fényében, hogy már a 2018-as választások előtt is megírta, hogy „egyre markánsabban belép az ellenzék győzelmének a lehetősége”, „a Fidesz győzelmében való hit fokozatosan megroppant a választók tömegeiben”, jól érzékelhető „a Fidesz társadalmi támogatottságának fokozódó lebomlása”, és a választások (értsd: a 2018-as választások) után a Fidesz „mindenképpen csak árnyéka lesz önmagának”. Hát, egyáltalán nem így lett.
A 2018-as totális mellélövés azonban legkevésbé sem szegte kedvét a professzor elvtárs/úrnak, és 2022-re vonatkozóan megírta ugyanezt, egy kissé átfogalmazva. Egyben annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy lesz idő, amikor a „Fidesz világ csak egy rossz történelmi zsákutca emléke lesz”. A kommunisták értelmezése szerint ugyanis a történelem folyamatosan halad előre az egyre fényesebb jövő felé, de gonosz reakciósok időnként letérítik az emberiséget erről az útról, és zsákutcába navigálják. A gonosz reakciósokat ezért példásan meg kell büntetni (lámpavas, bilincselés, börtönbe zárás, „magukat el fogják vinni”, „maguknak nem lesz kegyelem”, földönfutóvá tétel, bankszámla zárolás, Orbán Viktória, etc.), nehogy újra meg újra olyan zsákutcába vigyenek bennünket, mint a Horthy-korszakban, vagy mint Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt.
Szóval alkonyodás és zsákutca.
Ami a zsákutca kérdését illeti, az én véleményem szerint inkább az Ágh Attila által végigasszisztált kommunista diktatúra volt zsákutca – ha már mindenképpen zsákutcában akarunk gondolkodni. De lehet, hogy erről az egész zsákutcás hasonlatról le kellene szállni, ami a baloldaliak – köztük Bibó István – egyik kedvenc vesszőparipája.
Ami az alkonyodást illeti, nem jelenthetjük ki bizonyosan, hogy eljött volna a Fidesz alkonya. Amit biztosan kijelenthetünk, hogy eljött Ágh Attila alkonya, aki harminc évvel a rendszerváltozás után, Moszkva helyett most éppen arccal Brüsszel felé fordulva új reményekkel szemléli a Nyugaton egyre erőteljesebb vörösbe öltöző, alkonyodó égboltot. És közben nagyon szeretne hinni a reklámnak, mely szerint a lenyugvó napnak is van ereje…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
