„Kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek…” Hofi Géza ismert éneke mostanság tarolhatna a fejlett Nyugat slágerlistáin. A jóléti társadalmakban élő kortársainknak ezekben az energiaválságos időkben szükségük is lenne a dalszöveg diktálta derűs biztatásra. Mert közeleg a zord tél, de fogytán a gáz és az áram, miközben elszabadultak a közüzemi díjak. A hideg zuhany arrafelé immár maga a valóság.
A nyakba zúduló váratlan hideg víztől elakad a lélegzet, de egyúttal felfrissít és gondolkodásra késztet. Az elkényelmesedett, eltunyult nyugati polgár azonban nem rágódott azon, hogy jóváhagyásával milyen sötét, korrupt politikusok székelnek Brüsszelben. Akiknek korlátoltságuknál csak az arcuk nagyobb. Ám a lakosok most saját bőrükön érezhetik ennek a bagázsnak az olyan elfuserált döntéseit, mint az Európára zúdított migránsok, a Covid elleni oltóanyag hiánya és újabban az energiamizéria. A fűtetlen szobában, esti gyertyafény mellett dupla pulóverben ücsörgő emberek kezdik kapiskálni, amit Kosztolányi Dezső már vagy száz éve felismert: „a szabadság belső rend nélkül veszélyesebb minden méregnél”.
A morálisan leamortizálódott brüsszeli fősodorhoz szegődött el a saját országát judáspénzért mószeroló hazai ellenzék. Most vergődik. Tragédiaként éli meg például a kormány sikeres rezsicsökkentését, amely a nyugati energiaárakkal összevetve olyan, mint egy páternoszter. A körforgó lift a nyugati háztartások rezsijével felfelé halad, miközben a mi kabinunkkal éppen lefelé araszolva évi cirka félmillió forint spórolást hozhat egy átlag magyar háztartásnak. A szociális biztonságot erősítő családbarát politika önmagában is elég lehetne a jövő évi választásoknál a Fidesz–KDNP mellé behúzni az x-et. De ez nem elég. Ballibéknél ugyanis véleményburokba költözött a valóság. A burok nem pukkad ki, mert a gyűlölet egyben tartja. A gyűlölet pedig, akár a szerelem, képes mindent legyőzni. Ráadásul gátlástalan és akkor a legerősebb, ha elfelejti a kiváltó okát.
Szórakoztató dolog találgatni, hogy a Gyurcsány-féle itt a piros, hol a piros játékban éppen melyik pohár alól kerül elő egy jövő évi miniszterelnök-jelölt. Nicsak, jelenleg éppen a Márki-Zayra tippelők örülhetnek. Nála és a ballib pártok többi tülekedő vezetőinél még megmagyarázható a magabiztos kormány felé áradó feneketlen gyűlölet. Mert a sikeres Orbán lerontja a hatalom magukhoz ragadásának esélyét. Inkább az a kérdés, hogy az őket támogató hozzávetően negyvenszázaléknyi honfitársunkban mi táplálja a szűnni nem akaró gyűlöletet? Egy részüknél a saját életük ballépései lehetnek a háttérben. Nem akarnak szembesülni vele, hogy ami velünk történik, azért mi vagyunk a felelősek, ők a rossz dolgokért mindig másokat, többnyire a mindenkori vezetést okolják. A jót pedig észre sem veszik, nekik például természetes, hogy jobban élnek mint korábban, vagy, hogy nem drágul az áram.
Reményeink szerint 2022-ben a helyén maradhat a jelenlegi kormány, e fejleménytől persze megrendülhetnek a szivárványkoalícióba tömörült politikusok. A csalódás katarzisában pedig benne rejlik a megújulás csírája. Talán Jakab Péterben, Szabó Tímeában és szörnyűséges társaikban is kigyullad a fény és ráébrednek, hogy a gyűlölködés helyett jónak lenni nekik is jó.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: 123RF)
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
