A nagy feleszmélések idejét éljük. Az ellenzék köreiben sorra jelentik be Márki-Zay és a moslékkoalíció egykori támogatói, hogy a hódmezővásárhelyi polgármester egy alkalmatlan, akaratos, nárcisztikus és együttműködésre képtelen, roppant kellemetlen alak, olyan ember, aki egészen biztosan képtelen lett volna a sok-sok pártból álló ellenzéket együtt tartani, valamint – és ez azért a legfontosabb – egy országot elvezetni.
A ballib sajtó is sorra hozza azokat az elemzéseket, amelyek azt járják körül, hogy milyen okok vezettek a baloldal katasztrofális szerepléséhez.
Ez már eleve csodálatos, de ami még ennél is felemelőbb, hogy Márki-Zay legközelebbi munkatársai és szövetségesei is hirtelen elkezdtek tisztán látni; gondoljunk csak Lukácsi Katalin és Kész Zoltán nagy nyilvánosság előtt elkövetett őszinteségi rohamaira. (Kész Zoltán lényegében lopással és tiltott pártfinanszírozással vádolta meg a baloldal miniszterelnök-jelöltjét, Lukácsi pedig egy kegyetlenül őszinte profilozással vert bele még egy utolsó [?] szöget Márki-Zay politikai koporsójába.)