A Momentum hétfőn egy egészen zseniális performansszal lepte meg a nyilvánosságot. Egy gigatüntetést hirdettek a parlament elé, amelyre akkora tömeget vártak, amelynek láttán a kormány azonnal benyújtja a lemondását. Bámulatos az ütemérzékük, hiszen az elmúlt hetek demonstrációi láthatólag már kezdtek teljesen kifulladni. És akkor még finoman fogalmaztunk, a kóválygós futárforradalmak annyira nevetségesekké, önmaguk paródiájukká váltak, hogy már maguk a szervezők is belátták, hogy teljesen kontraproduktív az, ha ötven ember minden cél nélkül bolyong a városban, és időnként órákra megbénítja egy kétmilliós nagyváros forgalmát.
Egyszerűen kifújtak a katatörvény miatti tüntetések. A társadalom nem állt a tiltakozók mellé, sőt, kimondottan ellenséges lett a hangulat a milliós fizetésért dolgozó, de szabad szemmel látható adót fizetni már nem akaró, rendkívül hangos kisebbséggel szemben. Ráadásul azóta számos könnyítést is bejelentettek, és a futárokat foglalkoztató – majdnem azt írtam, hogy alkalmazó – cégek is jelezték, hogy segíteni fogják az ételkiszállítókat.
Az ellenzék legnagyobb bánatára egyszerűen okafogyottá váltak ezek a demonstrációk, még úgy is, hogy ez a mostani egyfajta összevont tüntetés akart volna lenni, amolyan „minden rossz!” jeligére gyűjtötte volna össze az embereket a Momentum. Ez finoman szólva sem sikerült, mi több, a párt minden idők legnagyobb pofonjába szaladt bele, ugyanis nem hogy kevesen voltak, de az újságírókon kívül gyakorlatilag egy szem ellenzéki szimpatizáns sem tette tiszteletét a téren.
