Csak egy apró, jelentéktelen, átléphető hírecske lesz ez is a napi sz…rtengerben, amit ma nyilvánosságnak illik becézgetni, és úgy kell tenni örvendezve, mintha ennek bármi köze lenne a szabadsághoz, a demokráciához és a normális emberi élethez.
Pedig nincs.
„ELSŐ A NÉPBŐL
Nem hall az ember semmi izgató
Hírt, mintha sergünk ellent sem találna.
MÁSODIK A NÉPBŐL
És itthon is oly álmos minden ember,
Tán senki sem kohol már terveket,
Mint hajdanán, miknek kivitelére
A felséges nép torka kellene.
Ma reggel óta járom e helyet,
S szavazatomra nem akad vevő.
ELSŐ A NÉPBŐL
Unalmas élet, mit van tenni már?
HARMADIK A NÉPBŐL
Nem ártana egy gyönge kis zavar.”
Ilyen ez.
Jó öreg Madách Imrénk ezt is tudta, hiszen tudott mindent. Csak azt nem tudta, hogy majd jő idő, amelyben ezt fogják naponta kiszolgálni. Ezt, ezeket. És ennek lesz neve demokrácia, szabad és független nyilvánosság, szabad sajtó – nem tudta, mert nem tudhatta, hogy a Nyugat majd létrehozza a szabadság ocsmány, elborzasztó paródiáját, és gügyögni fog hozzá, miközben „mint hülyék orcáján a nyál”, úgy csorog ábrázatán „a kicifrált köd-jövendő” és a semmi.
Szóval, senki sem fogja észrevenni, hiszen „Mészáros és Várkonyi fogászati rendelőt fog nyitni” – hűha, micsoda skandalum, és ez még csak hagyján, de most figyelj, üzlettársuk is van, aki nem más, mint „a Schadl–Völner-ügy egyik elítélt végrehajtójának a testvére.”
Na most mondd!
Mert van testvére is. Sőt, van annak az elítéltnek anyja is meg apja is, a legfrissebb hírek szerint minden reggel felkelnek és kávéznak, pedig az elítélt szülei, hallatlan, de az elítélt anyjának testvérének a második fiának a gyereke pedig most megy nagycsoportba az óvodába, és a hírek szerint olyan cipő van rajta, ami 12 568 forint a boltban, miközben Észak-Borsodban van egy falu, ahol megfigyeltek több kisgyereket is, akik 3214 forintos cipőben nem mennek óvodába…
„ELSŐ DEMAGÓG
Odább! ez a hely itten az enyém.
Veszélyben a hon, hogyha nem beszélek.
(A nép helyeslést üvölt.)”
Így megy ez.
Kit érdekel hát, hogy ítéletet hirdetett az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), ami amúgy szintúgy egy sóhivatal, de, miképpen Fröhlich tanár úr, aki „szinte öntudatlanul feleltetni kezd”, néha ez az EJEB is, szinte öntudatlanul hoz egy helyes és fontos ítéletet is.