1938-ban ez egy csodálatos esemény volt, nemcsak a magyarság, hanem az egész világ számára. A legméltóságosabb misztériumot ünnepelte az egyetemes anyaszentegyház. Ezt „katolikus büszkeség napjának” hívni és ezzel az lmbtq-pride-dal egy szintre helyezni, vagy „oltáriszentség-expóként” degradálni a krisztusi jelentést, azért talán sok. Elhiszem, hogy a centrum magasságaiból mi, hitvány földhözragadt emberek, egyszerű hívők talán túlságosan is aprónak tűnünk, de néha, Robi gyere le közénk.
Kell hogy legyenek szent dolgok, vagy elveszítjük a valósághoz való kapcsolódási pontunkat, ha azt hisszük, mi vagyunk a világ legtetején. Az ember esendő, gyarló, mégis vágyja a szentet, a jót, ezért rendezi ismét hazánk az Eucharisztikus Kongresszust. Róbert, elhiszem, hogy gyűlölöd a bulvárt és akár Tóth Gabit is némi olvasottságért, de Krisztus és mi, hívők ott leszünk szeptemberben. Várunk téged is, mert a kegyelem végtelen és örök – még akár neked is, ha nem taszítod el a kezét folyton nyújtó Urat.
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!