Puzsér Róberttől, az úgynevezett „centrum” prófétájától már megszokhattuk, hogy időről időre – némi figyelemért – valakit elővesz és elkezd újságíróhoz méltatlanul, személyeskedve fröcsögni rá. Kárt igazából nem okoz sosem a céltáblájára tűzött politikai vagy közéleti szereplőnek. Ha valamihez hasonlítanom kell, akkor evezzünk a mesebeli gemenci ártérbe, ahol a szúnyogok döngő hada irritálja az arra látogatót, az okozott kellemetlenség mégsem hasonlítható ahhoz a csodához, amit ott látunk.

Tarr Zoltán, a szürke barát, aki nem is annyira szürke
Mindenki olyasmit várt, hogy amikor az Európai Parlament szavaz az ukrán háború további támogatásáról, a magyar baloldal aktuális előretolt csatára letolt gatyával elkezdi énekelni az „A börtön ablakába soha ne süt be a nap” kezdetű baloldali indulót.