Hiba lenne azt állítani, hogy minden nagyívű nemzetépítő koncepció annyit ér, amennyi belőle aprópénzre váltható, amennyi konkrét hasznot hoz a közösségnek. Mert létezik mérhetetlen, áttételes hatás is, olyan gondolkodásformáló elméleti konstrukció, amelynek pozitív következményei nem azonosíthatóak be egyértelműen. Tény ugyanakkor, hogy a konkrétumok visszaigazolnak, azok egy adott megközelítést egyértelmű legitimációval látnak el.
A határokon átívelő nemzetegyesítés elképzelésére megannyi program épült, hiszen van kulturális, oktatáspolitikai, gazdasági, jogi és külpolitikai dimenziója egyaránt.
A megvalósítás nemcsak a politikum feladata. A fő felelősség a magyar államvezetés illetve a határon kívüli közösségek érdekképviseletének a vállán nyugszik, de a Kárpát-medencei magyarság tagjain, az egyes egyéneken is múlik, hogy milyen szellemiségben nevelik gyermekeiket. Hogy Ukrajnáról, Szerbiáról, Szlovákiáról és Romániáról beszélnek-e otthon vagy Kárpátaljáról, Délvidékről, Felvidékről, Erdélyről, Bánságról és Partiumról, hogy testvérként tekintünk-e más országba szakadt nemzettársainkra, hogy szellemi horizontunkat a Szent István-i Magyarország határozza-e meg vagy a trianoni rablóbéke.
Minden egyes civil, kulturális és/vagy gazdasági kezdeményezésnek, amely a bő száz évvel ezelőtt egymástól elszakított magyarokat összefűzi, hatalmas nemzetpolitikai jelentősége van. A kétezres évek első évtizedében indult a XXII. kerületben, a Camponával szemben egy Kárpát-medencei kitekintésű borfesztivál, személyesen lehetett itt találkozni Balla Gézával, Maurer Oszkárral (2013-ban ő volt a fesztivál arca is Herczku Ági mellett), a Felvidékről Sütő Zsolttal, Kasnyikékkal, az anyaországiak közül többek között Bárdos Saroltával és Simon Józseffel. Tartalmas, maradandó élményt nyújtó beszélgetések alakultak ki, a rendezvénynek a családiasság volt a legnagyobb erénye.
Meg merném kockáztatni, hogy az itt folytatott eszmecserének meghatározó szerepe volt abban, hogy 12 kiváló borász megalapította a Külhoni Magyar Borászok Egyesületét. A jelenlegi elnök, Geönczeöl Attila is többször megfordult a rendezvényen meghívottként.
Az egyesület rendezvénye a Pinceszer, mely az idegen uralom alá kényszerült Kárpát-medencei magyar borászok legnagyobb felsereglése.
Eddig két ízben szervezték meg, 2020-ban és 2022-ben. A 2020-as fergeteges volt, a 2022-esről sajnos programütközés miatt lemaradtam, de a visszhangokból ítélve az is nagy sikerrel zárult.
A Kárpát-medence magyar egységének a borokon keresztüli megismertetését, hirdetését és népszerűsítését a Külhoni Magyar Borászok Egyesülete mellett a Kárpátia borház hálózata vállalta fel, amely jelenleg hét egységet üzemeltet. A helyszínek: Sopron, Kisvárda, Miskolc, Debrecen, Szeged, Kolozsvár, valamint a Várpalota melletti Királyszálláson kialakított Nagy-Magyarország park.
A soproni, valamint a kolozsvári egységet nem sikerült még meglátogatnom, a többi ötöt viszont igen.
Ne gondoljunk egy szokásos franchise-ra, itt minden kirendeltségnek saját egyénisége, saját hangulata van. A Partium házon belül működő debreceninek külön bája, hogy akárcsak a hajdani aradi Tulipán, könyveket és borokat is kínál, igaz, más-más teremben, a kettő közé még egy képzőművészeti kiállítóterem is beékelődik.
A borválaszték három iránycsapását a webshop is követi: határon kívüli magyar borászatok, kéknyelű birodalom, valamint kézműves borászatok.
Nézzük a legutóbbi élményemet, a miskolci egységet, amelynek lokációja az átmenő forgalom szempontjából ideális, a parkolás szempontjából kevésbé. Ami viszont érvényes az Európa leghosszabb főutcájaként emlegetett Széchenyi utca mindegyik belvárosi vendéglátóegységére. A Kárpátia borház a Felvidék-ház mellett működik, a kapualjban, egy meghitt, aprócska üzlethelységben.
A beltérben a berámázott irredenta plakátok már belépéskor biztosítják a szívtájéki bizsergést. A dicső múlt keserédes felidézése fokozódik, nemcsak a borkínálat miatt, amely, mint említettük, felöleli a legjelentősebb elvesztett borvidékeinknek nedűit, Mátyás király kedvenc borvidékétől, a Szerémségtől egészen Ménesig, ahol már Gizella királyné idejében dokumentálhatóan termesztettek szőlőt.
Ezer év néz vissza ránk a polcokról.
