Hogy a talaj és a kőzetek hatása valóban érezhető a bor ízében, azt már sokszor körüljártuk. A szőlő számára elérhető ásványi anyagokban gazdagabb területek boraira gyakran használják a sós, földes, ásványos jelzőket, amelyek minden tudományos igényű borszakíró szótárában megtalálhatók. De a borértő számára éppúgy ismert például a kovás, tűzköves karakter, amellyel gyakran jellemzik Chablis (Burgundia észak-nyugati része) borait is. A sós íz általában a nátriumban gazdag kőzeteken termett boroknál érezhető leginkább.
A geológiai/geográfiai sajátosságok nemcsak a bor ízvilágának meghatározásában jutnak szerephez, de az egyes talajtípusokhoz leginkább alkalmazkodó fajták kiválasztásában is figyelembe kell venni ezeket a jellemzőket. Sőt, az egyes fajtákon belül is lehetnek eltérések az egyes fajtaváltozatok, válogatott klónok között is.
Nem mindegyik fajtaváltozat alkalmazkodik például azonos módon a magasabb mésztartalomhoz. Egy-egy szőlőfajta más és más arcát mutatja különböző talajokon-kőzeteken.
Nincs egyetlen olyan tipp sem a fajtára, sem a kőzetek-talajok összetételére, ami egyértelműen képes lenne a világ legjobbját adni. Ha lenne ilyen, már rég lecsaptak volna rá. A fajta és talaj szerencsés találkozása nagyon fontos feltétele a kiváló minőségű borok megszületésének.
A megfelelő alapkőzet és talaj, a kedvező geomorfológiai-domborzati tényezők, (valamint az alkalmas éghajlat) hozzák létre a jó minőségű boralapanyagot, amelyre rárakódnak a fajta, a szőlőművelés, a feldolgozás és borkezelés, illetve az érlelés/tárolás által meghatározott további minőségi jellemzők. Valójában az alapkőzet és a talaj jellemzői befolyásolhatják a bor érési és fejlődési folyamatát, eltarthatóságát is. Minden bor valós piaci értékét annak termőhelye, ritkasága, egyedisége, a bor érlelhetősége és nem utolsósorban eladhatósága határozza meg.
Sokan azt tartják, hogy az a felnőtt, aki nem tud gyermek maradni és felnőttkorban is felszabadultan, sokszor a nemes küzdés és a verseny szelleméért élni, nem is él igazán.
Lehet, hogy a dűlők összehasonlítása a borokon keresztül sokak számára távol áll a játéktól. A bortermelő oldaláról komoly munka és erőfeszítés bújik meg minden palack bor mögött, de van felelősség a másik oldalon is. Igazi kihívást jelent a borfogyasztó számára, hogy nagyobb mennyiségben például csak értékes borokat vegyen meg. A borfogyasztók oldalán viszont tényleg csak játék lenne egy-egy szép tétel megszerzése? Nem gondolnám, mint ahogy azzal sem értek egyet: a termelő nem tekintheti játéknak az évjáratok változását, saját borai kelendőségét, megmérettetését.
Ha nem lehetne megtalálni a játék szépségét a bor világában, vélhetően nem keltene ekkora érdeklődést egyetlen palack bor sem. De mégis folyik a játék, évről évre, komoly pályákon. A szeretett tétel birtoklásáért, a reménybeli jó ízekért, a különlegességért, a „csak nekem van belőle” gyermeki jó érzéséért. Többek között ezért is érdemes ilyen módon játszani az egyes – akár szomszédos – dűlők boraival.
Efféle felnőttek játékára hívott a Grand Tokaj az idei Borfesztivál nyitó napján egy kisebb csapatot. Történt ugyanis, hogy az állami létből kitörve a Grand Tokaj főborásza, Áts Károly lehetőséget kapott négy önálló dűlős száraz furmint készítésére a 2021-es évjáratból. Egyiket-másikat kóstoltam már korábban is, de így együtt kimondottan érdekes volt megnézni a négy dűlőt. A mádi Kővágónak a termését már ismertük, hiszen éveken át ez volt az egyetlen olyan dűlős szűraz bor, amit a Grand Tokaj önállóan palackozott. A dűlő adottságaival a tokaji ügyekben csekély mértékben jártas borkedvelő is tisztában lehet. A Barta Pince is palackoz már innen száraz bort – ugyan a nevet az ültetvényük fiatal korára tekintettel még nem használhatják, ezért hívják a szépséget KVG-nek, de nem titok, hogy a termőterület a Kővágó dűlő. Rettentő köves, riolittufa alapkőzet, gazdag zeolitban, és mint ilyen, határozott, koncentrált és igen komplex borokat tud adni. Ezt az ízbeli gazdagságot most is éreztük, akárcsak a bor fiatalságát. Szerkezete azonban már csikó korában is meggyőző. A Grand Tokaj amúgy 2014-ben palackozott először erről a dűlőről. Számomra ez a bor adta a négy közül a legösszetettebb élményt.
A Pető (Tolcsva) dűlő bora először került önállóan palackba. Kötött agyag és kvarcban gazdag riolittufa, obszidián jelenléttel – ez a geológiai háttér. A pohárban a bor sokkal kevésbé tűnik szigorúnak, mint amit a termőhely alapján gondolhatnánk. Valódi lezser elegancia uralja. Sima és selymes tapintású, határozott szerkezettel. Szép és hosszú, érdemes érlelni is.
Az olaszliszkai Meszes-dűlőt is ismerjük már, akárcsak néhány szomszédos területét, például a Rány dűlőt. Riolittufa alapkőzeten andezittel vegyes kötött, meszes agyagtalajon terem a szőlő. Lám, mennyi minden rejlik a részletekben. Hajlamosak vagyunk Tokajt egy nagy vulkanikus konglomerátumként kezelni, holott ezek az apró összetételbéli eltérések teljesen más oldalát képesek megmutatni termőhelynek, szőlőfajtának és mindannak, amit ezek összessége a borász kezében adni tud. Ettől oly zseniális Tokaj, mint amilyennek ismerjük.
