Temesvár vendéglátásának robbanásszerű fejlődése kapcsán szó volt már részletesen a hajdani Erzsébet utca éttermeiről, a Jenő herceg utca egységeiről, illetve a város legrégebbi s egyben legszebb terének, a Losonczy térnek a kínálatáról. A történelmi belváros másik ikonikus tere, ahol a hajdani, nem sokkal a török kiűzése után épült városháza épülete áll, a Jenő herceg tér és annak vonzáskörzete gasztro-központként még nem került szóba. A tér átépítésekor szinte minden zöldet letaroltak, ezzel együtt még ma is látványos része a belvárosnak. A neves helytörténész, Delesega Gyula „Temesvári útikalauz” című munkája már a világhálón is elérhető, a történelmi belváros leírása épp e térrel kezdődik.
A Jenő herceg téren hosszú ideig nem működött érdemleges vendéglátóegység a gasztronómiai csúcsokat nem ostromló Zöld kávézót (Cafeneaua verde) s a hajdani Macul Rosu cukrászda helyén nyílt kérészéletű próbálkozásokat leszámítva.
Közvetlenül a járvány előtt nyitott az egy csapásra népszerűvé vált s a Covid-korlátozásokat is túlélt Whisper illetve Posh, a tér sarkában pedig a Cinque Terre, továbbá néhány kisebb, nem annyira beülős, mint inkább büféjellegű egység, egy pizzázó és egy fagylaltozó.
A Cinque terrébe nem sokkal nyitás után, 2019 őszén ültünk be családilag, kóstoltunk is tucatnyi fogást, ritka, hogy egy vendéglőben akkora legyen két étel között a minőségi különbség, mint itt. Az általam rendelt fehérboros kagyló konkrétan fogyaszthatatlan volt, egyetlen egy darab nem akadt, amely ne pusztult volna el jóval a hőkezelés előtt. Még örültem is, hogy nekem jutott a brutális mellélövés, s nem másnak rontotta el az élményét. A többiek fogásai – hús, hal, pasta – rendben voltak.
A Temesvári magyar napok rendezvénysorozat később indult, mint a brassói vagy a kolozsvári, de 2016 óta minden évben megmozgatja a város magyarságát.
A koncertek, illetve különböző témájú ismeretterjesztő előadások mellett a borkóstolók népszerű, telt házas foglalkozásoknak számítanak. Ezeknek az utóbbi években a Cinque terre étterem adott otthont, meg is szerette a közönség a helyet, ahol olyan kiváló borászok mutatták be boraikat, mint Eszterbauer János vagy Bárdos Sarolta. A gasztronómiai kínálat is stabilizálódott, az említetthez hasonló gikszerbe nem futottunk már bele.
De sajnos a Cinque terre tavaly bezárt, így a borkóstolók közönsége visszatért a korábbi helyszínre, a Magyar Színház kamaratermébe. Öröm az ürömben, hogy az étterem helyén egy másik mediterrán egység nyílt, mi több, ez még a korábbinál is színvonalasabb.
Az új csapat a Bohema nevet választotta.
Aradon is működik e néven egy népszerű vendéglátóegység, egy kifejezetten hangulatos kocsma, kár, hogy az italkínálat érdektelen. A kolozsvári hasonló nevű étterem, a Casa Boema viszont a város élvonalában tartozik hosszú évek óta, a rangos Gault Millau kalauzba is bekerült.
Magyarországon nem ritka, hogy az éttermek – nagyon helyesen – a séfet állítják a központba, s ínyenc közönség meg is tanulhatta a legnagyobbak nevét az utóbbi évtizedben. E gyakorlat a tágan értelmezett Erdélyben sajnos nem jellemző.
A Bohema üdítő kivételnek számít, az étterem előtti reklámtáblán olvashatjuk, hogy Bogdan Lobonea séf mely fogásokat ajánlja figyelmünkbe.
Világhálós forrásokból megtudhatjuk, hogy korábban a város egyik legszínvonalasabb vendéglőjében, a Quisine-ben dolgozott, majd a dizájnváltás után ugyanott, a Hunyadi utcában nyílt Neo Gourmet-ben. A kisgyarmatapusztai Maschino csapatát is erősítette, illetve övé ezidőtájt a Lo Burgers cég. Utóbbi kettő most került csak a célpontlistámra, remélem előbb-utóbb beszámolhatok ezekről is.
Az új év második napján ültünk be a Bohema étterembe, amikor a város vendéglátása még csak takaréklángon üzemelt. Az étlapon többnyire mediterrán ételek sorakoznak, több csábító ajánlat is kellette magát a bélszíntapastól a foie gras bonbonokon át a karfiolpürével körített aranydurbincsig.
A borlap is igényes, hadd említsem, hogy Balla Géza Sziklabor sorozatának több darabját, illetve botrytiszes édes Kadarissimáját is tartják. Több mint tíz tételt kimérnek pohárra. A töményválasztékban főként prémium termékek szerepelnek, a sörök között csak nagyipari multik főzeteit találjuk, ezen a téren van hová fejlődni.
Egy chimichourrival tálalt humusszal indítottunk, amely szemre, ízre és állagra egyaránt megelégedésünkre szolgált. Meglepett, hogy nagyipari, tucatminőségű, az élvezhetetlenség határát súroló toastkenyeret adtak mellé például saját sütésű pizzakenyér helyett.
Ízletesnek bizonyult pankómorzsában sült friss rák, értékeltük, hogy az adagon sem spóroltak. Nem vagyok adagfetisiszta, de még élénken él emlékeimben a kassai Blue Bell bistro and tapas, ahol 7 euróért egyetlen rákot hoztak ki. Itt alig magasabb áron kaptunk négyet. Értékeltük az izgalmas, jól elkészített kreatív köretet, távol-keleti mártással bevont roppanós zöldségspagetti-ágyon tálalták a rákokat.
A paszternákpürével, roppanós, remek spárgával, erdei gyümölcsmártással körített, mikrozöldekkel és pisztáciatörettel díszített kacsamell is profi munka volt. A hús szép színű, az ügyesen irdalt bőr kellően ropog, az egész tányér sablonmentes, látványos és harmonikus.
Az étlapon szereplő desszertekkel nem tudtak szolgálni. Egy, az étlapon nem szereplő édességet kínáltak a napi ajánlatban, egy tortaszeletet, ami ízre-állagra megnyerő volt, de eltúlzottnak éreztük a cukortartalmát.
Bár már jóllaktunk, kíváncsiak voltunk a pizzára is, így kértünk elvitelre egy vegetáriánus változatot, amit helyben épp csak megkóstoltunk. A tésztáját valahová a nápolyi és a trattoria stílus közé tenném. A feltétek nyersek maradtak, ami a cukkini, a paprika, a hagyma és a gomba esetében nem különösebben zavaró, viszont a padlizsán nem megnyerő nyersen, mondhatom azt is, hogy élvezhetetlen. Ezzel a típushibával, a padlizsán megfelelő kőkezelésének elmaradásával a grillezett zöldségköret esetében is sokfelé lehet találkozni. Szóval a pizzaműfaj még fejleszthető.
Mindazonáltal azzal a következtetéssel zártuk ebédünket, hogy a Bánság fővárosának éttermi kínálata gyarapodott egy átlag feletti, színvonalas egységgel, ahová be lehet ülni egy ínyenc vendéggel,
aki már ismeri Temesvár főbb attrakcióit, a Vintót, a Calul Albot, a Merlot-t, a Peppert, a Grill to Chillt s a Locanda del Corsót.
Elérhetőségek:
Bohema étterem
Temesvár, Vár (jelenlegi román nevén Lucian Blaga) 1.
Telefonszám: + 40 743 384 188
Borítókép: Pankómorzsában sült rákok (Fotó: Borbély Zsolt Attila)
