Prémium felvágottak, sült vér és csülkös pacal a békéscsabai Kolbászfesztiválon

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

A békéscsabai „Kolbászfesztivál” egyike a vendéglátással és gasztronómiával kapcsolatos legrégebbi rendezvényeknek, amit idén már 27-ik alkalommal szerveztek meg.

2024. 10. 28. 8:30
Forrás: A szerző felvétele
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Este idén is népszerű zenei előadók szórakoztatták a közönséget, mi nem vártuk meg a Bagossy Brothers koncertjét, nem elsősorban azért, mert láttuk már idén őket a „Taste of Transylvania-n”, hanem, mert egy órával előrébb jár az idő Erdélyben és a Partiumban, - oktrojált időszámításnak szoktuk hívni - s volt még mennivaló, ezúttal Temesvárig. 

De ha már szó esett a zenei dimenzióról, hadd említsem meg, milyen elemelő élmény volt 2016-ban, hogy az Ismerős Arcok koncert végén többezren énekelték együtt az együttes legismertebb s méltán legnépszerűbb dalát, a Nélküledet. Nem láttam embert, aki ne tudta volna a szöveget. Ami főleg azért megható, mert e fesztiválon nem az adott együttes rajongói gyűlnek elsősorban össze a koncerteken, hanem egy zenei ízlés és kulturális háttér tekintetében vegyes közönség, akiket a fesztivál kulináris és közösségi dimenziója vonz be.

Fotó: A szerző felvétele

Aki nekifogott enni, mielőtt alaposan szétnézett és összehasonlította az árakat, az bizony csodálkozhatott a 2500 forintos sima lángos kifizetésekor, amiből ráadásul előre lesütöttek vagy ötöt. Az erdélyi városnapokon túlzásnak tűnt a 2000 forintnak megfelelő lejért kínált lángos, de azon legalább volt többféle topping. (Miközben ugye ment a hergelés idén is, hogy a Balatonnál 1500 forint felett van a sima lángos, ami egyébként nem is volt általános.) A töltött káposzta ugyanott 6500, a sült kolbász (vagy hurka) 4000, forintba került, amihez a gyenge minőségű kenyér és egy kevés mustár további 700 forintot tett hozzá. Pozitívum, hogy a kiszolgálás nagyon kedves volt e standnál, amit úgy tapasztaltunk meg, hogy társaimat nem tudtam rábeszélni, hogy előbb nézzünk szét, majd utána válasszák a legmegfelelőbb ajánlatot. Hogy messzebb ne menjek, a szomszéd épületben, a „Vidám disznóól és találkozási pontnál”, a „Kolbászklub” kisebb hentesszerszám-múzeummal kiegészített és népi falvédőkkel díszített épületében más volt a díjszabás, ott 2800 forintért kínálták kolbászt, hurkát, cigánkát, a töltött káposztát pedig 4200-ért. 

Ásós Géza. Fotó:  A szerző felvétele

Ezúttal kifejezett célom is volt amellett, hogy beszerezzek néhány ínyencséget: meg akartam kóstolni végre az ország első cigány vendéglőjét megalapító és működtető Ásós Gézának a legendás pacalját, amelyről ódákat zengenek a „Pacalemberek” Facebook-csoport tagjai. Annál is különlegesebb ez a produkció, hogy még nem olvastam negatív kritikát róla, pedig ebben a közösségben a legeslegjobbakról is írnak dehonesztáló sorokat. Gyanítom, hogy ebben az emberi tényező is szerepet játszik, a békési Kira vendéglő tulajdonosa valóban éppannyira kedves és szívélyes vendéglátó, mint ahogy azt mesélik róla. 

Fotó: A szerző felvétele

A pacal pedig tényleg kiváló volt, bevallom, kicsit tartottam attól, hogy a füstölt csülök ráül az ízképre, de nem így történt, kifogástalan volt az ízharmónia, a mellé adott kenyér és savanyúság is átlag feletti. Ha már ott voltunk, kértünk sült vért is, ami hasonlóan remeknek bizonyult. Csábított a birkapörkölt, de az legközelebbre marad, így is jóllaktunk a féladagokkal. 

Fotó: A szerző felvétele

Bort ittunk hozzá a DiVino standjától, ahol kis híján műanyagpohárba töltötték a bort, mert kifogyott az üvegpohár. El kellett menni előbb pohárért egy másik standhoz. Persze ez nem az ő hibájuk, meg egyébként is a DiVino a legnemesebb kezdeményezések egyike, ugyanaz volt a feladata létrejöttekor, mint ami most az egyik fő célja a Bormarketing Ügynökségnek, tételesen, hogy rávegye a fiatalokat a minőségi bor fogyasztására. Impozáns volt egyébként a borfelhozatal az egész fesztiválon, megannyi pincészet kínálta borait kedves kis házikókból a sztárborászatnak számító Bodriéktől a kevésbé ismert bátaszéki Bo-Ho családi pincészetig vagy a saját „Drink-Truck-kal” érkező solti Iványi pincészetig, hogy azokat említsem, akiknek a borait ittuk. A borárak kifejezetten barátságosak voltak. 

 

Örömmel láttam, hogy a nemrég nyitott békéscsabai Hrabal söröző is standdal érkezett, ahol hatféle csapolt sört mértek ki, igaz a névadóról elnevezett nedű elfogyott szombat délutánra. 

Fotó: A szerző felvétele

Végigkóstoltuk a kolbászok nagy részét, ami nem volt nehéz, idén kevesebb kistermelő jelent meg, mint a kétezertízes évek közepén, amikor rendszeren jártunk e rendezvényre, s a legjobbaktól vittünk haza kolbászt, meg egyebeket. Idén Víg Péter termékeire esett a választásunk. A chiliszakmát a budapest HardCore képviselte tucatnyi termékkel, ezeket egytől-egyig megkóstoltam, az epres-banános-csokis-habanero-s tűnt a legizgalmasabbnak. 

Fotó: A szerző felvétele

Felkerekedtünk, majd miután beültünk a kihagyhatatlan Sör/Iparba megkóstolni a legfrissebb, málnás brownie-s TesztAndrás sört, s a Szlovák étteremben feltankoltunk Bernard sörökkel a napot a város legjobb sörözőjében, a Kupakban zártuk.

Fotó: A szerző felvétele

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.