A mezze válogatás az egyre gyarapodó közelkeleti, azon belül főleg libanoni minőségi éttermeknek kötelező gyakorlata, több esetben nem is rendelek mást, csak ezt és esetleg utána egy desszertet, mert e fogás önmagában felér egy könnyed étkezéssel, reggelire például ideálisnak mondható.
A humusz könnyed, homogén, jó ízű, a padlizsánkrém kicsit különbözik az otthon,
a Partiumban és Erdélyben megszokottól, ami tekintve a Libanon s a székely Tündérország közötti távolságot, természetes, inkább a rokon vonásokat emelném ki: az állagot és a savak jelentétét.
Jómagam nem tudom elképzelni ezt a kultikus erdélyi kencét egy kevés citrom nélkül.
A muhammara remek, ízben, állagban hozza a sültpaprika-alapú krém erényeit, akárcsak a kiváló báránykolbász s a falafel. S ha már szóba kerül a báránykolbász, hadd idézzek egy gondolatot egy korábbi interjúból, melyben Osama elmondta, hogy „a magyarok imádják a krémes, kenhető dolgokat. A labneh, a hummusz, az avokádókrém nagyon jól fogy, a húsok közül pedig bárány is.”
Azért is örömteli olvasni e gondolatot, mert vagyunk néhányan, akiknek vesszőparipája, hogy a kínálat sok esetben megteremti a keresletet, gondoljunk csak a kínai egyenbüfékre.
Ennél nemesebb lenne, ha a bárány visszatérne a magyar étlapokra, ahonnan szinte teljesen eltűnt. Igény lenne rá.
A marhatatárt itt bulgurral készítik és savanyított zöldséggel tálalják. Végre egy olyan marhatatár, melyben nem zavaró, hogy a hús krémesre van darálva, ezesetben ez adja a lényegét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!