Közel-keleti lakoma: az étteremhét fogásai a Byblosban

A nemzetközi szakmai tekintélyt szerzett konyhafőnökök a legjobb szállodákban dolgoztak korábban, ez az első saját éttermük.

A Turul-házat, a főváros egyik ikonikus épületét a millennium évének első napján, 1896. január elsején adták át. A második világháború végéig a Czigler György műépítész tervei alapján, Kauser Gyula építőmester kivitelezésében megépített impozáns, háromemeletes sarokház az 1883-ban megalakult Országos Kaszinónak adott otthont. Érdemes megjegyezni, hogy igazgatói posztján olyan jeles közéleti személyiségek álltak a leghosszabb ideig, mint gróf Teleki Pál (1920–1941) egykori miniszterelnök és ifj. Wekerle Sándor (1932–1944) volt pénzügyminiszter, felsőházi tag. (Nemcsak egy igazgató volt, hanem három, ezért az átfedés. Akit mélyebben érdekel a Kaszinó tagságának összetétele, Eöry Gabriella tanulmányából rengeteg érdekes adatot megtudhat.

Az 1945-ös szovjet megszállást követően az épület a Független Kisgazdapárt országos székházaként hasznosult, majd később, 1973-tól a rendszerváltozásig a Szovjet Kultúra Háza működött itt. 

A tetejéről a kommunisták eltávolították a névadó Turul-szobrot, amit a kilencvenes évek legelején újjászervezett s az épületet székházként birtokba vevő Magyarok Világszövetsége állított helyre 2021 decemberében.

A Turul-ház földszintjén működik a Beer Brothers nevű csúcssöröző, azon „sárga pöttyös” helyek egyike, melyeknek csaplistája elérhető bárki számára az Untappd alkalmazáson keresztül. Ennek köszönhetően már indulás előtt megnézhetjük, hogy került-e csapra még nem kóstolt sör, az említett app zöld pipával jelzi a már megízlelt söröket. Ugyanitt működik 2019 óta a közelkeleti konyha egyik legszínvonalasabb egysége, a Byblos, mely bekerült mind a Dining Guide-, mind a tavaly újraindult Gault-Millau étteremkalauzba. Már a Covid előtt alkalmam volt meglátogatni őket, a múlt héten ismét betértünk két kollegámmal végigenni e remek libanoni étteremnek a Dining City keretében kínált előételeit és főételeit.

 

A helyet Osama Kutaini szír séf nyitotta testvérével, Mohammaddal. A nemzetközi szakmai tekintélyt szerzett konyhafőnökök a legjobb szállodákban dolgoztak korábban, ez az első saját éttermük. A második a szomszédságban nyitott Jouri, melyről lesz még szó e rovatban. A libanoni konyha jól ismert fogásai mellett az étlapon szerepelnek olyan kompozíciók is, melyekkel mifelénk ritkábban találkozunk. Hadd illesszem ide a Dining Guide egyik írását a Covid időszakból, mely megmutat valamit a Byblos kulináris tűzijátékából.

Az étteremhétre három előétellel, három főétellel és két desszerttel készültek. Mint a séf elmondta, kifejezett célja volt jóllakásra alkalmas fogásokat prezentálni, jelentem, sikerült.

 

Elsőként a kókusztejjel és korianderrel készült csípős garnélaráklevest kóstoltuk. Ha valakinek a tom yum leves ugrik be erről a fogásról az nem jár messze a valóságtól, rá is kérdeztem, Osama elárulta, hogy valóban került bele e klasszikus thai levesek karakterét adó pasztából. A lé ízegyensúlya remek, itt lehet könnyen elcsúszni, a túltolt savakkal. Akár másnaposság ellen is el tudnám képzelni. A rák feszes, ruganyos, friss.

 

A mezze válogatás az egyre gyarapodó közelkeleti, azon belül főleg libanoni minőségi éttermeknek kötelező gyakorlata, több esetben nem is rendelek mást, csak ezt és esetleg utána egy desszertet, mert e fogás önmagában felér egy könnyed étkezéssel, reggelire például ideálisnak mondható.

A humusz könnyed, homogén, jó ízű, a padlizsánkrém kicsit különbözik az otthon, 

a Partiumban és Erdélyben megszokottól, ami tekintve a Libanon s a székely Tündérország közötti távolságot, természetes, inkább a rokon vonásokat emelném ki: az állagot és a savak jelentétét.

Jómagam nem tudom elképzelni ezt a kultikus erdélyi kencét egy kevés citrom nélkül.

A muhammara remek, ízben, állagban hozza a sültpaprika-alapú krém erényeit, akárcsak a kiváló báránykolbász s a falafel. S ha már szóba kerül a báránykolbász, hadd idézzek egy gondolatot egy korábbi interjúból, melyben Osama elmondta, hogy „a magyarok imádják a krémes, kenhető dolgokat. A labneh, a hummusz, az avokádókrém nagyon jól fogy, a húsok közül pedig bárány is.” 

Azért is örömteli olvasni e gondolatot, mert vagyunk néhányan, akiknek vesszőparipája, hogy a kínálat sok esetben megteremti a keresletet, gondoljunk csak a kínai egyenbüfékre. 

Ennél nemesebb lenne, ha a bárány visszatérne a magyar étlapokra, ahonnan szinte teljesen eltűnt. Igény lenne rá.

 

A marhatatárt itt bulgurral készítik és savanyított zöldséggel tálalják. Végre egy olyan marhatatár, melyben nem zavaró, hogy a hús krémesre van darálva, ezesetben ez adja a lényegét.

 

A tahini–miso szósszal és barna rizzsel tálalt tengeri sügér korrektnek bizonyult, akárcsak a marhahúsból készült kebab, amit meggyszósszal és pitával kínáltak. Nem volt meggyőző a csirke-Cordon bleu mellé felszolgált krumplipüré, viszont ezt feledtette a szaftos, remek hús. Nehéz elképzelni, de e fantáziátlan, elcsépelt, közhelyes fogást itt képesek voltak olyan szintre emelni, hogy mindhárom több évtizedes intenzív kóstolási tapasztalattal rendelkező tesztelő felkapta rá a fejét.

A desszertek, a pisztáciás baklava s a csokoládészósszal tálalt kunafa kimaradtak, mert előttünk állt még a Jouri kínálatának megkóstolása, amiről legközelebb szólok.

Elérhetőségek:

Byblos étterem

Budapest, Semmelweis u 1-3.

Telefonszám: + 36 30 097 9797

Honlap: https://byblos.hu

E-mail-cím: [email protected]

Borítókép és fotók: Borbély Zsolt Attila