A Magyar Konyha szerkesztősége több évtizedes kollektív adósságot törlesztett, midőn nem kevés kutatómunkával, a lap mellékleteként tető alá hozta a jól strukturált, igényes és tartalmas Kárpátalja kalauzt. E kötettel kezemben indultunk neki közvetlenül a vírusjárvány elleni drasztikus védekezés előtt felfedezni Beregszásznak és környékének gasztronómiai kínálatát.
Volt bennünk némi belső remegés, amit a Kárpátalján lakók vélhetően olyan derültséggel fogadnak, mint mi, amikor anyaországi ismerőseink ódzkodik az erdélyi utazástól, tartván a román szervek vegzálásától. A helyzet persze különböző, Ukrajnában a jogállam látszatára sem ügyelnek, s határátkelés sem olyan egyszerű, mint vírusmentes időkben román/magyar viszonylatban.
A Halminál működő határellenőrző pontot néztük ki, Nagybányáról indulva, ezt ajánlották helyi barátaink a minimális forgalom okán. Az ellenőrzés, főként ukrán oldalon macerás, összesen öten foglalkoztak velünk, két katona, az első megszámolt, majd adott egy papírt, amit az ellenőrzés végeztével a másik elvett. Közben két útlevélkezelő is ellenőrzi a dokumentumokat, a vámos átnézi az autót. Fordított irányban a román oldalon majdnem úgy kezeltek, mint a kilencvenes években, amikor félreállítottak, majd egy óra elteltével nézte át az autót egy vámos. Itt kétszer is körbeszaglásztatták gépjárművemet a drogkereső kutyával. Másik alkalommal bár egyetlen autó volt előttünk, nem haladt a sor, mert több mint fél órán keresztül egyszerűen nem történt semmi. Az a fél óra meg azért is telik iszonyú lassan, mert nem tudhatja az ember, hogy meddig is nyúlik.
Fotó: A képek a szerző felvételei
Beregszász központját a Vérke patak szeli ketté, ennek egyik partján működik az 1913-ban átadott egykori Beregmegyei Kaszinó épületében a város ikonikus szállodája, az Arany Páva, melynek étterme nyitva áll bárki előtt. Hatalmas belmagasság, századfordulós pompa, történelmi helyszíneket ábrázoló festmények a falon, az ablakokban ólomüveg berakás, padlószőnyeg, zongora, földi érő terítők az asztalon. A boldog békeidőket idéző szecessziós atmoszféra.
Fotó: A képek a szerző felvételei
A kétnyelvű – ukrán és angol – étlap gerincét a magyar ételek adják, amit nemzetközi klasszikusok, valamint néhány orosz/ukrán slágerétel, az anyaországban is több helyen kóstolható borscs, az okroshka (kefíralapú nyári hideg leves), valamint a banosh (tejfölben főtt kukoricaliszt juhtúróval, helyi puliszkavariáció) színesít. Kínálnak többek között bablevest, bográcsgulyást, cigánypecsenyét, magyaróvári sertésszeletet, vörösboros gombás borjúpörköltet egyik oldalról, cézár, görög és caprese salátát, grillezett lazacot, bécsi szeletet másik oldalról. Az itallapot nagyipari tömegtermékek uralják.
Az árak barátságosak, bár a helyi átlagnál magasabbak. Az előételek átszámolva 700 és 2000, a levesek 600 és 1100, a főételek többségükben 500 és 2000 forint közötti összegbe kerülnek, a desszertek ára 1000 forint alatt marad.
Fotó: A képek a szerző felvételei
A hortobágyi palacsinta mártásához gombával gazdagították, s csak jelzésértékűen adtak hozzá fűszerpaprikát, ez a variáns is rendben volt, különösen, hogy a töltelék jól sikerült. A lazac-carpacciohoz a „gravlax” technológiával készült halat csíkokra vágták, hengerré formázták, majd rukkolával, tormamártással, mélybíborra színezett thuille-el, olajbogyóval, citromcikkel és pirított ipari toastkenyérrel tálalták. A túrógombóc házias, ízletes, jó tartású volt, az epermártás hordozott némi szintetikus ízanyagot.
A szálloda és az étterem a látogatók Google Mapsen rögzített friss élményei alapján ezidőtájt is üzemel, a Facebook oldalukat valamilyen okból kifolyólag 2015 óta nem frissítették. Ha Kárpátalját vesszük célba, de nem uraljuk sem az ukrán, sem az orosz nyelvet, mi több, netán a cirill betűket sem ismerjük, akkor célszerű a többségükben magyarok által lakott települések felé venni az irányt, mivel az ukrán-dominált területeken nemhogy angol nyelvű étlap/itallap nincs, de ukrán is csak cirill betűs. A pincérek főszabály szerint pedig nem beszélnek az ukránon kívül más nyelvet. Munkácson a Munkácsy Mihályról elnevezett étteremből kifordultunk, mert nem akartunk „vakon” rendelni.
Beregszásznak ugyan valamivel kevesebb mint fele magyar, de gond nélkül el lehet boldogulni a városban magyarul. S ha eljutunk ide, az Arany Pávát semmi esetre se hagyjuk ki!
A beregszászi Arany páva szálloda és vendéglő elérhetőségei:
Arany páva szálloda és étterem
Beregszász, II. Rákóczi Ferenc tér 1.
Telefonszámok: +38 066 888 2444, +38 03141 23232
Honlap: http://www.zolotapava.com/
https://www.facebook.com/aranypavaberegszasz
E-mail-cím: [email protected]
