A hetedik te magad légy!

A végére javított valamit megítélésén és összteljesítményén a magyar női válogatott a franciaországi Európa-bajnokság zárónapján. A csoportmérkőzések után fizikálisan és mentálisan is kissé megroggyant együttes a szombati, jugoszlávok elleni vereséget (78-58) követően a 7. helyért 12 pontos hátrányból fordított, és 79-68-ra legyőzte Szlovákiát.

- Kosárlabda

Mikor a spanyolok elleni negyeddöntőben simán kikapott a válogatott, azt gondoltuk, ennél csak jobb jöhet. Rosszul „sakkoztunk”, hiszen az 1–5. helyért lejátszott mérkőzés nagyon csúnyácskára sikerült. Egyrészt a különbség miatt, másrészt pedig a mutatott játék okán. Ez volt az a 40 perc, amikor semmi sem sikerült Iványiéknak, ráadásul a vereséggel búcsút inthettünk a jövő ilyenkor Kínában sorra kerülő világbajnokságnak. Szombatot idézően kezdett a Rátgéber-csapat a jelentőséggel egyáltalán nem bíró, vasárnap „hajnali” helyosztón is. Szerencsére a második félidőre felébredtek a lányok, és a szenzációs dobóteljesítménnyel kirukkoló Csák (29 pont) és a fáradhatatlan Iványi (11), valamint az Eb-n talán legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtó Seres (14) vezetésével 12 pont mínuszról fordítva végül magabiztosan nyertek a szlovákok ellen.
A tetőpont és a mélypont sajnos időben meglehetősen távol volt egymástól, emiatt aztán igencsak nehéz reálisan értékelni a magyar csapat teljesítményét. A nyitónapon az oroszok felett aratott meglepő, de teljesen megérdemelt győzelem során európai mércével mérten is kimagaslóan játszott az együttes, amelynek védekezése a klasszikus jugoszláv iskolát idézte.
A szlovákok elleni újabb siker már egyesekben az éremszerzés reményét keltette, de a földhöz ragadtabbak tudták: egy 8 mérkőzéses tornán lehetnek és lesznek is hullámvölgyek. A folytatásban a csehekkel és a litvánokkal szemben a végjátékokban elvesztett találkozó után ugyan még egyszer közepesen felpörgött a társulat a sorsdöntő, görögök elleni meccsre, de ettől kezdve már a formahanyatlás következett. A csapat a nyolc találkozón mindössze 39 százalékosan dobott mezőnyből, ami nagyon szerény teljesítmény. Azt korábban is mindenki hangoztatta, hogy centerjátékunk nincs egy szinten az európai elittel, ami be is bizonyosodott. Noha erről nem Béres és társai tehetnek…
Összességében ez a hetedik hely a mutatott játék és a lányok valós tudása alapján akár sikerként is elkönyvelhető, másrészt viszont be kell látni, a kezdeti sikerek mindenkiben éremszerzési reményeket keltettek. Rátgéber László szövetségi kapitány nyilatkozata ezt tükrözi: „Nem nagy, de mégis siker ez a 7. hely. Személyem és a Péccsel elért eredmények, na és a kezdeti, gravelines-i győzelmek többet ígértek, és ez a valósnál nagyobb elvárásokat támasztott a csapattal szemben. A szlovákok legyőzése során mutatott lelkesedés és játék alapján van értelme a további munkának. Vannak értékei a válogatottnak, de vannak olyanok is, akik azért voltak itt az Eb-n, hogy meglegyünk 12-en. Bárki bármit mond, szerintem ez a helyezés reális. Én is hibáztam néhány dologban, főként abban, hogy a nem pécsi játékosokkal – így, utólag már tudom – néha nem megfelelően bántam” – hangzott a rövid mesteri értékelés.
*
A franciaországi Európa-bajnokságon kisorsolták a 2003-as görögországi kontinenstorna középdöntőinek csoportbeosztását. A magyar csapat Oroszországgal, Szlovéniával és Finnországgal került egy négyesbe.

A helyosztók eredményei – orosz siker az eb-n. Az 5–8. helyért: Jugoszlávia–Magyarország 78-58. A 7. helyért: Magyarország–Szlovákia 79-68. Az elődöntőben: Franciaország–Litvánia 75-44, Oroszország–Spanyolország 74-59. A 11. helyért: Ukrajna–Románia 70-67, a 9. helyért: Csehország–Görögország 62-54, az 5. helyért: Lengyelország–Jugoszlávia 76-82, a 3. helyért: Litvánia–Spanyolország 74-89,
a döntőben: Franciaország–Oroszország 73-68.