Hiányzó forintok

Csend van mostanság a cselgáncsozók háza táján. Az azonban egészen bizonyos, hogy ez csak átmeneti, hiszen a májusi felnőtt Európa-bajnokság és a júliusi világbajnokság után november közepén a Körcsarnokban gyűlnek össze a legtehetségesebb fiatalok. Kontinensbajnokságot rendeznek ugyanis a junior korosztály számára. Ebből fakadóan a jaunárban kinevezett fiatal szövetségi kapitánynak, Nagy Ernőnek jószerivel nincs egyetlen szabad perce sem.

- CSELGÁNCS -

Megmondom őszintén, volt némi lelkiismeret-furdalásom, amikor telefonon hívtam és randevút kértem. Tudtam ugyanis, hogy éppen csak hazaérkezett a jicini junior viadalról.
– Lassacskán fel sem tűnik már nekem, hogy örökmozgó lett belőlem. Az év elején még szokatlan volt a felgyorsult tempó, de mára már megszoktam. Az éjszaka érkeztünk haza Csehországból, most meg már itt beszélgetünk, innen pedig rögtön a szövetségbe megyek, már kerestek is – mondta a Bp. Honvéd egykori dzsúdósa, amikor tegnap reggel leültünk beszélgetni.
– Az tudnivaló, hogy a juniorokkal volt versenyen, mégpedig egy olyanon, amelyik alapján közelebb akart kerülni a junior válogatott összeállításához. Sikerült?
– Részben igen, ám változatlanul maradtak kérdőjelek. A 90 kilós Hadfi Dániellel tökéletesen elégedett lehettem, szép versenyzéssel nyerte meg a súlycsoportja küzdelmét. A többiek váltakozó sikerrel szerepeltek.
– Gondolom, korai lenne ma még csapat-összeállítást kérni öntől az Európa-bajnokságra.
– Szerencsére bő két hónap van még a pesti versenyig. Kell is ennyi idő, hiszen a menedzselés, a versenyeztetés, finoman fogalmazva sem lehetett tökéletes.
– Akár fogadást is mernék kötni arra, hogy az alapvető gondot a forintok jelentették…
– Pontosabban a forintok hiánya, ami nem csupán a mi szövetségünkre jellemző, hanem szinte valamennyi európaira. A felnőtt válogatottak téli és tavaszi menetelése, az A kategóriás versenyek nagy száma hihetetlen terhet ró a szövetségekre. Jószerivel nincs is a kontinensen olyan, amelyiknek jelentős összege maradna az őszi menedzselésre és a versenyekre.
– Miközben „cselgáncsozóéknál” a nyár végi és az őszi hónapok a juniorok előtérbe lépését jelentik, jelentenék.
– Pontosan így van, ám alig marad pénz rájuk. Tavasszal Párizsban felnőtt Európa-bajnokság volt, júliusban meg világbajnokság Münchenben. A külföldi edzőtáborok, az utazások rendkívül sokba kerültek. Európában, némi túlzással csak a francia, a spanyol és a portugál szövetség képes lépést tartani ezzel a pénzügyi megterheléssel. A többiek csak kotorásznak a bukszában.
– Ahogy mondja, a felnőttekre még jutott pénz. A Eb- és a vb-szerepléssel törlesztettek is valamit, hiszen Párizsból Csizmadia jött haza bronzzal, Münchenben pedig az olimpiai bajnok, Kovács Antal szerzett ezüstérmet.
– Rendkívül értékes helyezések ezek, bár néhányan keveslik az érmek számát.
– Igazuk lehet?
– Nem, ugyanis aki ismeri azt az erős, kiegyensúlyozott mezőnyt, amilyen egy-egy ilyen versenyre összegyűlik, az tudja: nemhogy az érmet, de még a hetedik helyet is meg kell becsülni. Így vagyok ezzel én is. Már csak azért is, mert tudom, milyen munka van mögötte. Számomra, számunkra az az elsődleges kérdés, hogy vajon a kiöregedők helyére tudunk-e olyan fiatalokat a tatamira küldeni, akik méltó folytatói lehetnek a hagyományainknak és az elmúlt években elért eredményeknek.
– Soha jobb alkalom! Két hónap múlva a junior Eb-n ismét bebizonyíthatjuk, hogy nem csupán a felnőttek között jegyeznek bennünket.
– Ezt remélem én is. Ettől függetlenül azonban tisztában kell lenni azzal, hogy a valódi menedzselés és kiválasztás helyett csak tűzoltásra maradt lehetőségem. A versenyzők formáját és akarását látva azonban ettől függetlenül bízom egy-két érem megszerzésében.