A kapitány megtartotta székfoglalóját

Évzáróra készül a magyar labdarúgó-válogatott: szerdán, a Megyeri úton Macedónia ellen búcsúzik az esztendőtől a nemzeti tizenegy. A keret vasárnap délelőtt a margitszigeti Thermal Hotelban randevúzott, majd délután két csoportra osztva edzett. A kiválasztottak között sérült nincs, olyan persze akad, akin nyomott hagytak a közelmúlt mérkőzései.

-LABDARÚGÁS-
Lisztes Krisztiánnak brémai klubja pénteki edzésén a bokaszalagja húzódott meg, a Cottbusban futballozó Mátyus Jánosnak a térde fáj, a dunaújvárosi Tököli Attilának pedig pénteken, a Ferencváros elleni győztes meccsen ráléptek a lábujjára. Közülük csak Lisztes nem edzett délután a Vízművek-pályán, nem volt ott a légiósok között, akikkel hetven percen át annak megfelelően gyakorolt Gellei Imre, hogy a hét végén nem léptek pályára.
Az itthoniak pénteki, illetve szombati bajnoki meccsükre tekintettel a Margitszigeten maradtak, nekik a szálló környékén – szaknyelven szólva – könnyű átmozgatás szerepelt a programjukban.
Gellei Imre szerdán harmadszor ül le a válogatott kispadjára, ám hivatalosan először dirigálja a csapatot. Hogy kiket küld majd pályára, még nem tudható, ám valószínűleg azokra épít majd, akik csupán 1-0-ra kaptak ki, tehát tisztességgel helytálltak október elején Parmában, az Olaszország elleni világbajnoki selejtezőn. A sejtést alátámasztja, hogy az akkor pályára lépettek közül Gellei csak Vasile Miriutát nem hívta meg, mert nem hívhatta meg: a cottbusi futballista lemondta a válogatottságot.
A kapitány megbízatása a 2004-es Európa-bajnokság végéig szól, azaz csaknem három esztendőre. Hosszú idő ez, éppen ezért Gellei Imre vasárnap este, vacsora utánra összehívta a keret tagjait, hogy rögzítse a közös munka alapelveit. Arról, hogy mit vár el a játékosoktól, így beszélt a vasárnap délutáni edzést követően:
– Elsősorban azt, hogy minden körülmények között maradjanak emberek, azaz ne csupán a pályán, hanem a hétköznapokban is kiderüljön róluk: lehet rájuk számítani, céltudatosak, tisztelik a hivatásukat és egymást. A közös munkához nélkülözhetetlen a valós önismeret, s az, hogy elkerüljünk mindenfajta felesleges feszültséget – a mai futballban a mérkőzések éppen elegendő indulattal szolgálnak. A keret tagjai közül többen anyagilag már révbe értek a futball jóvoltából, mások pedig még csak vágynak erre. Ám ebből sem fakadhatnak ellentétek a keretben. Mindenkinek el kell fogadnia a másikat olyannak, amilyen, különben nem várhatja el, hogy őt elfogadják. Természetesen a közös munka alapelvei rám is vonatkoznak, abban minden általam kiválasztott futballista biztos lehet, hogy hazugságon nem ér majd, ám ezt én is elvárom tőlük. Mint ahogy azt is, hogy megfeleljenek az út elején rögzített követelményeimnek.
Gellei Imre hisz abban, hogy a székfoglalójában megfogalmazott normák alapján jó szellemű közösség lesz a válogatott, s képes arra, ami a pillanatnyi tudás ellenére mindenkor elvárható, azaz: a pályára lépő futballisták meccsről meccsre mindig a lehető legtöbbre törekszenek majd.