Az egyetemről Hamburgba

Véget ért a hosszúra nyúlt, kényszerű szabadság Kovács István számára. Az exvilágbajnok öklöző december 15-én, egy nap híján fél év után lép ismét kötelek közé az Universum Box Promotion berlini gáláján.

-ÖKÖLVÍVÁS-
Ilyen hosszú meccs nélküli időszakot még nem élt át, amióta a hivatásosok között bunyózik. Emlékszik még arra, hogy milyen belülről a szorító?
– Sem profi, sem amatőr koromban nem volt korábban hat hónapos szünet két mérkőzésem között. Az amatőröknél nem is lehetett, ott sűrűbb volt a tempó, de még a hivatásosok mezőnyében is gyakoribb a mérkőzés. Eredetileg három hónappal korábban, szeptember 15-én bunyóztam volna, ez a mérkőzés – és az egész gála – azonban Michalczewski sérülése miatt elmaradt, így szorultam ringen kívülre.
– Remélhetőleg a december 15-i bokszestre mindenki egészséges lesz, s ismét kesztyűt húzhat. Igaz, csupán felhozómérkőzésen.
– A júniusi vereségem után elölről kell kezdenem a lépcsőzést. Bár örömmel hallottam, hogy az Universum főnökei Michalczewskivel és velem hirdetik a gálát, ami azt is jelenti, hogy az én meccsemre közvetlenül a lengyel címvédése előtt kerül sor.
– Ki ellen?
– Ezt ma még nem tudom, feltételezem, majd csak néhány nappal a találkozó előtt válik véglegessé, hogy ki lesz az ellenfelem, de igazából nem is érdekel. Egyetlen hajtóerő munkál bennem: győznöm kell, el kell kezdenem a visszakapaszkodást a legjobbak közé.
– Szántó Imre azt mondta múltkorában, hogy akár bő fél éven belül ismét világbajnoki címért szállhat ringbe.
– Öcsi bácsi kitűnő szakember, s mindig igaza van… De komolyra fordítva a szót: szerintem három-négy ellenfelet kell legyőznöm ahhoz, hogy ismét esélyem legyen a világbajnoki öv megszerzésére. Nem lesz könnyű, de nem vagyok az a fajta, aki könnyen feladja.
– Ezt tudjuk, bebizonyította már az elmúlt tíz-egynéhány évben. Szombaton útra kel, gondolom, rossz lesz újra a család, a gyerekek nélkül.
– Hosszú időn át voltam most itthon, megint „igazi magyar” lettem. Nem bánom, mert olyan dolgokra is jutott időm, amelyekre korábban csak gondolni tudtam. Sok időt töltöttem el a fiaimmal, többször találkozhattam a barátaimmal, s végre volt időm tanulni is. Az International Business School első éves hallgatója vagyok, s itt nem számít, hogy ki kicsoda, csak az, hogy ki mit tud. December végén kezdődik a vizsgaidőszak, így aztán a meccsem után azonnal hazautazom, s fejest ugrom a tankönyvekbe. Illene középfokú vizsgát tennem angolból is, mert jövőre már ezen a nyelven hallgatjuk az előadásokat.
– Négy hetet készül majd a hamburgi edzőjével, Fritz Sdunekkel, s az itthoni edzések után biztosan jóval nagyobb lesz a terhelés.
– Az elmúlt hetekben, hónapokban is naponta edzettem. Futottam, súlyzóztam, az utóbbi két-három hétben pedig a Vasasban szakmai munkára is lehetőségem volt Szántó Öcsi bácsival. Egyben vagyok, végigcsináltam én már néhány kemény edzőtáborozást. Ez sem lesz több, ez sem lesz más. Illetőleg annyiban igen, hogy Hamburgban kezdjük meg a felkészülést, azután továbbutazunk Oberhausenbe, ahol Klicsko címvédése előtt egy hetet tölt el a csapat, s csak ezután megyünk Berlinbe.
– Mikor indul Németországba?
– Szombaton, de nem a megszokott időben, s nem is a megszokott helyről. Az egyik budapesti egyetem gólyabáljának leszek a díszvendége, így aztán csak valamikor éjféltájban leszek Hegyeshalomnál. Igaz, elegánsan, csokornyakkendőben.