A gazdagság gyötrelme

Ez az a játék, amelynek a végeredményét minden érdekelt komolyan veszi. Az idén a sportújságírók 44. alkalommal választják meg az év legjobb sportolóját, edzőjét és szövetségi kapitányát. A díjkiosztó ünnepély, a Sportcsillagok gálaestje ma lesz a kongresszusi központban, ahol a díjazottak között valószínűleg több lesz a csalódott, mint az elégedett.
Novotny Zoltán, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke lényegre törően fogalmazta meg a szavazás problémáját: „Nehéz az almát a körtével összehasonlítani.” Mert minden magyar siker édes ,,gyümölcs”, közöttük viszont az év végén sorrendet kell felállítani.
Hogy ez miért lehetetlen feladat? Az idén például férfi sportolóink közül többen szerepeltek sikeresen. Mi az értékesebb: a kajakos Vereckei Ákos újabb bravúros vb-győzelme, az öttusázó Balogh Gábor második világbajnoki aranya, az ötszörös fogathajtó-világbajnok Lázár Vilmos elsősége? Állítsanak fel minden érdekelt által elfogadható sorrendet a csapatok között: Európa-bajnok és világbajnoki ezüstérmes női vízilabda-válogatott, világ- és kontinenselső férfi öttusacsapat, világbajnok női kajak négyes, Eb-győztes női kézilabda-válogatott, világbajnok férfi párbajtőrcsapat és a sporttörténeti világbajnoki győzelmet arató Pető Tibor, Haller Ákos evezős kettős. Gondolom, érezhető, nem is olyan könnyű dönteni.
Ennek ellenére az idén mégis több mint 200 kolléga vállalkozott erre. A legjobbak rangsora ugyan csak ma este derül ki, de már hallottam véleményeket. Az egyik sikeredzőnk például kijelentette, hogy nem megy el a díjkiosztóra, mert néhány éve tanítványai több világbajnoki elsőséget szereztek, mégsem ő lett a szakemberek között a legjobb. A 18 éves Likerecz Gyöngyi arról nyilatkozott, hogy ugyan az idén három világbajnoki és Európa-bajnoki aranyérmet is nyert, de előfordulhat, hogy ez is kevés lesz a világbajnok úszó Kovács Ágnes megelőzéséhez.
Talán szerencsésebb a szavazás eredményét már a gála előtt nyilvánosságra hozni, mert a jelenlegi „titkos” rendszerben a három-három sportoló, edző és kapitány úgy érkezik az ünnepségre, hogy első is lehet, azonban közülük csak egy-egy lesz a legjobb.
A világ legtöbb országában hagyomány, hogy a sportújságírók választják meg az év sportolóit. Emlékszem, 1991-ben Mexikóban jártam, ahol az öttusázó junior világbajnoki ezüstérmes Ivan Ortega lett az első, mert abban az évben olyan szegényes volt a hatalmas latin-amerikai ország sporteredménye, hogy nem akadt vetélytársa. A magyar sport sokkal gazdagabb, s remélem, soha nem érjük meg azt a szegénységet, hogy könnyű lesz megválasztani az év legjobbjait.