Csollány Szilveszter nem lóg a szeren

Egy évtizede a magyar tornasport „megmentője” a világversenyeken Csollány Szilveszter, aki hosszú és kitartó munkával szerezte meg az aranygyűrűt. A Dunaferr tornásza az 1992-es olimpián ötödik lett, Atlantában kellemes meglepetésre ezüstérmet szerzett, két éve pedig aranyérmet nyert Sydneyben. Gazdag éremgyűjteményéből mindössze a világbajnoki arany hiányzik, amelyet a novemberi debreceni világbajnokságon szeretne pótolni.

-TORNA-
Az olimpiai bajnok tornász észrevétlenül lépett a krisztusi korba: április 13-án csendben, családi körben ünnepelte 32. születésnapját. Egykori versenyzőtársai rég abbahagyták, igaz, Csollány Szilveszter is visszavonult már egyszer. 1996-ban azonban néhány hónap után a folytatás mellett döntött, s most nagy elszántsággal készül pályafutása negyedik olimpiájára, Athénra.
– Nem gondolt arra, hogy a fárasztó edzések, külföldi utazások és versenyek helyett otthon hátradől, és a kislányával játszik?
– Néha azért megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy hátradőlök a karosszékben, és a négyéves Szimonával is szoktam játszani. Amikor öt éve az atlantai olimpia után néhány hónapra abbahagytam, egy ideig élveztem a szabadságot, de aztán, ha hiszi, ha nem, hiányzott a torna. Ráadásul találtam egy szép célt, amit Sydneyben végül el is értem. Gondolja meg, ha nem folytatom, akkor nem juthattam volna fel a csúcsra.
– A csúcs után mi van még?
– Ha a sportoló előre néz, akkor mindig találhat vonzó célt. Mert ugyan nyertem három világbajnoki ezüstérmet, de aranyat még nem. Az idén itthon rendezik a világbajnokságot, és biztosan fantasztikus érzés lesz hazai közönség előtt versenyezni.
– A torna nem a veteránok sportja. Hogyan bírja erővel és energiával?
– Szerencsére sohasem volt súlyos sérülésem. Na, ezt hamar lekopogom. A gyűrűhöz nagy erő kell, ezért a fiataloknak nem könynyű betörni az élvonalba. Persze ha fizikailag nehézséget okozna a felkészülés, akkor már abbahagytam volna. Az edzőm, Vereczkei István megértő, az edzések időpontját mindig egyeztetjük. Ha például reggel elintéznivalóm van, akkor nem nyolckor, hanem tízkor kezdődik az edzés.
– Bőven akadhat elintéznivalója, hiszen családi házat épít.
– Valóban rengeteget rohangálok. Az építkezés jól halad, a terveim szerint májusban kiköltözünk Nagytarcsára. Az épületben már a burkolók dolgoznak.
– Egymás után következnek majd a külföldi versenyek. Ki fogja a kertet gondozni?
– A fűnyíró… Habár még sohasem laktam kertes házban, de már nagyon várom. A feleségemmel közösen fogjuk a kertet gondozni.
– A hét végén Európa-bajnokságon szerepel Patraszban. Az fel sem merült, hogy a világbajnoki felkészülés miatt kihagyja a kontinensbajnokságot?
– Miért hagynám ki? Az új gyakorlatom még nem teljesen kész ugyan, az is előfordulhat, hogy hibázom. De hisz ember vagyok. S akkor mi történik? Indulok az Európa-bajnokságon, mert remek verseny lesz, ugyanis megküzdhetek a világbajnok bolgár Jovcsevvel és a hazai pályán versenyző görög Tambakosszal is. Az új gyakorlatom nagyon erős, tíz pontból indul. A cél az, hogy a debreceni világbajnokságon csúcsformában legyek. Természetesen az Eb-n is jó gyakorlatot akarok bemutatni és győzni.
– Eldöntötte már, hogy mit fog csinálni, ha majd egyszer befejezi?
– Azt tudom, hogy nem szeretnék hivatalnok vagy banktisztviselő lenni. A médiában lenne kedvem dolgozni, ezért kommunikációt tanulok. Egyelőre ugyan még nem tudom elképzelni, hogy riportot készítek vagy írok, de remélem, ez a hivatás is megtanulható.
– Ezek szerint kollégák leszünk?
– Előfordulhat. Ha tud majd egy jó állást, szóljon!