Ki viszi le a szemetet?

-LELÁTÓ-
Michel Zen-Ruffinen (kegy)vesztett. A FIFA főtitkáraként élére állt annak a mozgalomnak, amely Sepp Blatter menesztését tűzte a zászlajára, korrupcióval és hivatali visszaéléssel vádolva az elnököt. A világbajnokság előtt a bennfentesek nem sok esélyt adtak Blatternek, aztán – láss csodát – a szövetség első emberét hatalmas többséggel erősítették meg hivatalában, ami nekem, tamáskodó kivülállónak egyébként azt jelenti, hogy Blatternek valóban vannak eszközei, hogy keresztülvigye akaratát, de ez most mellékes.
Ruffinen férfi módra tűrte a csapást, levonta a megfelelő konzekvenciákat, és bejelentette: lemond. A világbajnokság után távozik posztjáról, s visszavonja a Blatter elleni bírósági keresetet.
Ez eddig rendben is van.
Pontosabban, volt – eddig.
Most ugyanis megszólalt Ruffinen úr, egyrészt a jegyeladás módját bírálva, másrészt kifogásolva a stadiok számát. Szerinte azért nem kelt el minden belépő, mert az árukat egyformán szabták meg mindkét országban, márpedig Japánban sokkal magasabb az életszínvonal, mint a Koreai Köztársaságban. Ami pedig a létesítményeket illeti, a korábbi világbajnokságokon fele annyi stadion elegendő volt a sikerhez, mint most, érthetetlen tehát, miért kötelezte a FIFA a rendezőket arra, hogy tíz-tíz stadiont építsenek.
A főtitkári érvelés igazságát nem vitatom, elvégre ismert és elismert szakemberről van szó, mégis rossz szájízzel hajolok meg a tények előtt. Meggyőződésem ugyanis, hogy posztja jóvoltából neki is volt beleszólása az előkészületekbe, az pedig mindig megmosolyogtató, ha csúzlival lő vissza az, akit erős aknatűz kényszerít visszavonulásra. Arról nem beszélve, hogy nincs annál fájdalmasabb, mint amikor egy-egy nagyhatalmú, tekintélyes világszervezetnél érhető tetten a kicsinyesség.
Ezzel az erővel Ruffinen azzal is vádolhatná Blattert, hogy csak vonakodva viszi le otthon a szemetet.
Mert az sem szép dolog.