Benedek a negyedik olimpiájára készül

Kitűnő rajtot vett a Világliga-sorozatban a magyar férfi vízilabda-válogatott, hiszen Moszkvában imponáló játékkal 12–6-ra és 11–7-re győzte le az orosz együttest, s hat pontjával vezeti a B csoportot. Abban, hogy az első felvonás ilyen jól sikerült, nagy része volt Benedek Tibornak, aki a két meccsen nyolc gólt lőtt. A 30 éves balkezes játékos a társaival ma reggel útra kelt Dubrovnikba, ahol holnap és vasárnap a horvát válogatottal mérkőzik meg a magyar csapat.

- Vízilabda -

Benedek Tibor és a csapat remek formája némi meglepetést keltett azok után, hogy a moszkvai fellépés előtt két héttel baktériumfertőzés döntötte ágynak a keret tizenegy játékosát, ezért ők tíz napig nem is edzettek.
– Mennyire volt súlyos a betegség lefolyása? – kérdeztem az Olaszországban légióskodó klasszist.
– A többiekhez képest talán könnyebben vészeltem át, hiszen nem volt magas lázam, csak 37,2. Fájdalmat nem éreztem, csupán fáradtságot.
– Gondolkodott már azon, hogyan sikerülhetett mégis ilyen parádésra a moszkvai szereplés?
– Úgy érzem, a játékunkat nem befolyásolták a történtek. Igaz, két héttel korábban csak két meccset tudtunk játszani a római tornán, de már ott úgy tűnt, hogy elég jól együtt van a csapat, nem kellett sok idő az összeszokáshoz. Moszkvában a négyszer kilencperces negyedek nekünk kedveztek, az oroszok kifulladtak. Olaszországban már kilencperces negyedeket játszunk, ezért ez számomra nem volt újdonság. Az biztos, hogy másképpen kell vízilabdázni. Ha egy hétperces rendszerű mérkőzésen az utolsó negyed előtt két-három góllal vezet valamelyik csapat, az már jelentős előny, de kilenc perc alatt könnyedén ledolgozható.
– A remek moszkvai teljesítményéről az olimpiai döntő jutott az eszembe, hiszen akkor négy gólt szerzett, most előbb hárommal, majd öttel járult hozzá a győzelemhez.
– Valóban érdekes lehet egymás mellé tenni ezt a három meccset, de nem hiszem, hogy az oroszok ellen másképpen játszanék, mint bármely más riválissal szemben.
– Kiváló idényt tudhat maga mögött, hiszen klubjával, a Pro Reccóval megnyerte az olasz bajnokságot. Nyilván nem bánja, hogy Rómából el kellett jönnie…
– Természetesen nem, egyébként is úgy jöttem el, hogy elég volt. Tönkrement a klub, még mindig tartoznak a játékosok féléves fizetésével. Genovában ellenben minden rendben van.
– Nem csoda, hiszen szupercsapatot vásároltak össze, amely önnel, Rollánnal, Vujaszinoviccsal, Ikodinoviccsal, Alessandro Calcaterrával és a többi olasszal olyan, mint egy világválogatott. Ettől függetlenül ez a gárda sokszor megbotlott az idény során.
– Ez igaz, de aki ért hozzá, az tudja: ahová hét meghatározó ember érkezik, ott idő kell ahhoz, hogy a jó játékosok igazi csapatot alkossanak. Kaptunk néhány nagy pofont, ilyen volt például a Fiorentiától elszenvedett súlyos vereség karácsony előtt, aztán a LEN-kupa döntője, ahol kikaptunk a Bresciától. Megjegyzem, bár nem számít, a visszavágót elcsalták. A legfontosabb azonban a bajnoki cím volt, és a LEN-kupa elvesztése erőt adott nekünk. Ellenfelünk, a Posillipo, hosszú évek óta ott van a döntőben, a mi csapatunk viszont sikerre éhesen játszott és ez döntött a javunkra.
– Úgy tűnik, ön csak idősebb lesz, de nem öregszik. Úgy értem, a játéka mit sem kopott.
– Lehet, hogy az ember fizikai teljesítőképessége az idő előrehaladtával fokozatosan csökken, én azonban ennek semmiféle hátrányát nem érzem, mert a tapasztalatból, a rutinból adódó előnnyel kiegyenlítem.
– A nyáron a Világliga mellett Világkupát is rendeznek. Magyarország a címvédő, de a torna Belgrádban lesz. Fontosabb a címvédés, mint a Világliga-szereplés?
– Ezt nem mondanám. Lehet, hogy nagyobb a presztízse a Világkupának, de a Nemzetközi Úszószövetség komolyan veszi a Világligát, és ennek a sorozatnak szép jövője lehet. A Világkupát megvédeni nem lesz egyszerű, hiszen a jugoszlávok hazai pályán mindent megtesznek majd a győzelemért. Belgrádban majdnem olyan hangulatra számíthatunk, mint amilyen a tavalyi, budapesti Eb-n volt. Számunkra a Világliga is lehetőség azonban arra, hogy az előző évi rosszabb szereplés után valamit újra elkezdjünk és már a jövő évi világbajnokságra, illetve az athéni olimpiára gondoljunk.
– Ez azt is jelenti, hogy még véletlenül sem szeretné kihagyni Athént?
– Ha nem érdekelne az olimpiai szereplés, akkor már most sem lennék itt.