Tökölinek ugródeszka a Fradi

Hétfőig, ha nem is pangott az átigazolási piac, de jóval kisebb érdeklődés nyilvánult meg a klubot cserélni szándékozó futballisták iránt. Részben azért, mert mindenki a most befejeződött labdarúgó-világbajnokságra figyelt elsősorban. Amikor aztán véget ért a vb, egy csapásra felgyorsultak az események, s ennek a Ferencváros adott „gázt”. Tököli Attila, a Dunaferr csatára, a tavalyi bajnokság gólkirálya az Üllői útra igazolt.

- LABDARÚGÁS -

Tököli Attila két város között ingázik. Jelenleg Pécs is és Budapest is a lakhelye. Az előbbi azért, mert a Baranya megyei városból származik, ott van lakása, az utóbbi pedig azért, mert a munkája, a labdarúgás ide, a fővároshoz köti.
– Egyelőre még pendlizek. Most is éppen útban vagyok Pest felé, ebben a kutya melegben – mondta a Fradi új játékosa, miközben éppen a kilométereket rótta az autójával Budapest felé. – Remélem, a héten megoldódik a lakáskérdés is, és a családommal felköltözhetünk a fővárosba.
– Addig pedig – jobb híján – naponta utazik föl s le. Fárasztó lehet.
– Nem nagy öröm, de ha úgy alakul, valamelyik szállodában alszom, mert naponta ingázni tényleg kimerítő.
– Azt nyilatkozta a hétfői „szűzbeszédében”, a Ferencváros ugródeszka lehet ahhoz, hogy elérje igazi célját. Azt, hogy nyugati proficsapatban játszhasson. Őszinte szavak, de némileg tán meglepőek. Aki ugyanis ebben az országban a zöld-fehérekhez kerül, az leteszi az esküt, hogy szíve-lelke a csapaté.
– Én nem tettem, s nem is teszek semmiféle esküt. Minek? Játszom, ez a dolgom, ezért fizetnek. Az más kérdés, hogy a Fradi jó szereplése esetén felfigyelhetnek rám külföldön. Mert bárki bármit is mond, ennek a csapatnak még ma is van neve. Valóban említettem ezt a bizonyos ugródeszkát. Vállalom, de addig, amíg ezen állok, ameddig itt futballozok, addig a lehető legkomolyabban veszem. Azért is, mert tudom, minden egyes emlékezetes megmozdulásom vagy gólom az én további karrieremet is szolgálja.
– Hol képzelné el magát a legszívesebben?
– Jelenleg a Ferencvárosban. Ha tovább gondolkodom, akkor egy első ligás spanyol csapatban.
– Ha poénkodni akarnék, azt mondanám, a Barcelonában.
– Ez tényleg csak poénnak jó, de valamelyik spanyol középcsapatban képes lennék arra, hogy helytálljak.
– Egyelőre azonban még Ciprusra kell készülni: Limasszolba fog utazni az UEFA-kupa selejtezőre.
– Nem lesz könnyű meccs. Dunaferr-res koromban játszottunk ciprusi csapat ellen, s akkor sem lazsálhattunk. Persze, ha valamit el akarunk érni, ezt az akadályt venni kell.
– Új csapat, új feladat. Beszélt már Garami Józseffel arról, hogy mi lesz a feladata, miként illeszti be a Fradiba?
– Erről még nem volt szó, gondolom, megtalálja számomra azt a helyet, ahol a legtöbbet tehetem. Az alapkérdés nem is kérdés, gólokat kell rúgnom.
– Igen, egyszerű játék a foci. Biztosan nézte a világbajnokság meccseit, s gondolom, véleménye is van.
– Sajnáltam az olaszokat és a spanyolokat. Kiderült, hogy nem mindig a játékos és a futballtudás dönt. De világossá vált az is, hogy a brazilok megérdemelten nyertek, az övék ma a legjobb csapat a világon.
– Mondja, merrefelé jár most?
– Mivel beszélgetünk, nem is figyeltem, de azt hiszem, már nem vagyok messze Pesttől.
– Annyit azért áruljon még el, miért éppen az 55-ös a mezszáma?
– A két kislányom döntött erről. Fanni 15 hónapos, s 6.55-kor született. Lili ötéves múlt, s 3 óra öt perckor látta meg a napvilágot. Az ötösök mindkettejüknél főszerepet játszottak, s remélem, az én teljesítményemre is ilyen osztályzatot kapok majd az Üllői úti szurkolóktól.