A harmadik kísérletre sikerült

Két sikertelen kísérlet után ért a csúcsra vasárnap este az Alba Volán jégkorongcsapata az Interligában, miután az idegenbeli 4-2-es győzelmet követően Székesfehérvárott 2-2-es döntetlent játszott a szlovén Jesenice ellen, s ezzel elhódította a trófeát. Ez a siker rá is fért az együttesre, hiszen az elmúlt másfél évben rendre a küszöbön botlott el a csapat.

-JÉGKORONG-
Másodszor nyerte meg az Interliga alapszakaszát idén az Alba Volán, de a tavalyi tapasztalatok alapján ez még nem volt biztosíték a végső sikerre. Éppen ezért különösen óvatosak voltak a döntő előtt a játékosok, okkal, hiszen a székesfehérváriaknak tavaly csak ezüstérem jutott. Második helyen zártak a Magyar Kupában, a bajnokságban, az Interligában, sőt a válogatottak a divízió I-es világbajnokságon is. Márpedig edzőjük, a szlovák Jan Jasko, aki egyben a szövetségi kapitány is, többször hangsúlyozta: „Csak az első hely siker, az összes többi nem számít.”
Vasárnap végre felállhatott az együttes a dobogó tetejére, a székesfehérvári csarnok közönsége pedig olyan lelkesen ünnepelt, mint a tavalyi vb idején, amikor a válogatott legyőzte Norvégiát.
– Mint egy falat kenyérre, akkora szükségünk volt erre a sikerre – jelentette ki megkönnyebbülve tegnap id. Ocskay Gábor szakosztály-igazgató. – A jesenicei első mérkőzés után a szurkolók is megérezték, hogy végre valóra válhat az aranyérem, ezért jöttek ki annyian, mint a tavalyi világbajnokságon. Az embereknek általában szükségük van arra, hogy sikereknek legyenek tanúi, roppant hálásak, ha ezt a sporton keresztül megkapják. Csodálatos volt, amikor még az eredményhirdetés előtt spontán elénekelték a Himnuszt, valóban önfeledten ünnepelhettünk.
A kupagyőzelem értékét növeli, hogy a szlovén válogatott a világbajnokság A csoportjában szerepel, a legjobbak pedig éppen a Jesenicében és az Olimpija Ljubjanában szerepelnek.
– Egyértelműen bebizonyosodott, hogy az Interligában is jelentősen lehet fejlődni. A már elismert sztárokról, Palkovicsról vagy a dunaújvárosi Ladányiról nem akarok beszélni, hiszen róluk régóta tudjuk, hogy kitűnő játékosok, de az idén Gröschl Tamás és a kapus, Budai Krisztián is érett jégkorongozóvá vált. Budai szerepe azért is fontos, mert korántsem biztos, hogy az idei világbajnokságra haza tud térni a tengerentúlról Szuper Levente, márpedig nélküle az utóbbi években rendre kapusgondokkal küzdött a válogatott.
Hogy mindez mennyit is ér, az majd áprilisban, a budapesti vb-n kiderül, ám az már az Eurotour-sorozaton bebizonyosodott, hogy a válogatott már a középmezőnyhöz tartozó együttesekkel is képes felvenni a versenyt, s hogy a játékosok bírják az iramot, az döntően az Interligában tapasztalható sorozatterhelésnek köszönhető.
– Ha az Interliga-sorozatot, a Kontinentális Kupa mérkőzéseit, a válogatott tizenkét összecsapását és a hazai bajnokikat összeadjuk, a legjobbak már közel hatvan meccset játszottak a szezonban, s még csak ezután jön a bajnoki döntő és a világbajnokság. Ez már a nemzetközi színvonalnak megfelelő terhelés, ennek a hozadékát láthatjuk, amikor olyan együttesekkel tudjuk felvenni a versenyt, amelyek ellen korábban esélyünk sem volt.
Az Interliga-döntőt ugyan a vártnál könnyebben nyerte meg az együttes, mégsem mondhatjuk, hogy sétagalopp volt a rájátszás, hiszen az elődöntőben csak aranygóllal tudta legyőzni az ősi rivális Dunaferrt.
– Nehéz időszakon vagyunk túl, mert gyakorlatilag csak mostanra tudott összerázódni a csapat. Sérülések miatt folyamatosan változó csatársorokkal játszottunk, igazából csupán a döntőn szerepelhetett újra együtt az első sor, amelynek szerepe nálunk évek óta meghatározó. Az elődöntőben voltunk a holtponton, de aztán átlendültünk rajta, s ismét jól játszott az együttes, különösen Jesenicén. A helyzetkihasználáson még van mit javítanunk, mert
annyi ziccert nem hibázhatunk el a bajnoki döntőben, mint most tettük. Márpedig nekünk az a legfontosabb célunk, hogy miénk legyen a bajnoki cím.