Hajtás a bajnoki aranyért

Az MTK futballistái feltételezhetően minden szezonkezdet előtt tudják, mi a kötelességük, mi az elvárás velük szemben. A klub anyagi lehetőségeit, játékosállományát figyelembe véve egyetlen utasítással küldheti őket pályára az edző: az első három között kell végezni, de az sem árt, ha a tabella éléről néznek vissza a mezőnyre a bajnokság után. A cél most sem más. A kék-fehérek számára ezúttal is a csúcs a tét. A gárda jelenleg az FTC-vel azonos pontszámmal áll a második helyen, ami azt jelenti, megvalósítható a cél. Ezen a véleményen van a vezetőedző, Egervári Sándor is.

Az, hogy kegyetlenül kemény párharcok zajlanak majd az MTK és a Ferencváros között a bajnokság tíz hónapja során, tudott volt már a rajt előtt is. Vitathatatlan ugyanis, hogy az egyetlen tulajdonost jegyző két klub magasan kiemelkedik a hazai mezőnyből. Még akkor is, ha Egervári szerint „a Zalaegerszeg, az Újpest és a Debrecen bármelyik csapat ellen képes meglepetésre, ami valójában nem is számít annak”. Az ősz úgy hozta, hogy a két sztárcsapat között jelenleg nincs különbség – még autóban sem, hiszen keddtől az MTK is új szponzorral, a Suzuki Hollóssal büszkélkedhet –, illetőleg mindöszsze annyi, hogy a zöld-fehérek gólkülönbsége kettővel jobb. Ez pedig nem nevezhető jelentős előnynek, így tehát akár úgy is felfoghatják a folytatást, hogy az maga a kezdet.
Mégis folytatásról van szó, amely előtt a huszonegyszeres magyar bajnok kétszer is a magyar futballisták téli törzshelyén, Ciprus szigetén edzőtáborozott. A kint töltött napokkal, az ottani körülményekkel természetesen elégedett a szakvezető. Arról senki sem tehet, hogy a második ottlétüket a rossz idő, a gyakori esők tették kevésbé összkomfortossá. „Ha a tervek szerint folytatódott volna a bajnokság, akkor azt mondanám, minden rendben. A magyar pályák rossz állapota miatt bekövetkezett csúszás azonban elvette tőlünk és valamennyi Cipruson készült együttestől azt a kis előnyt, amit azért élvezhettünk volna, mert tökéletes pályákon gyakorolhattunk. Hiába teszik ugyanis simává az itthoni edzőpályánkat, mivel az földes, néhány perc után már kiszámíthatatlanul pattog rajta a labda. Erre persze nem foghatok semmit, nem is áll szándékomban, csupán a magyar pályaviszonyokra, felkészülési lehetőségekre célzok…”
A kékek bemutatkozásáig, a Zalaegerszeg elleni Hungária körúti Magyar Kupa-mérkőzésig egy hét sincs, a csapatok kedden találkoznak, így az Egervári-gárda már készen áll a rajtra. „Készen, s már a kezdőcsapatot is megtaláltam. Sok új arcra nem számíthatnak a szurkolóink, csupán egyetlen futballista érkezett. A brazil Welton Carlos Silva az izraeli Hapoel Tel-Avivtól igazolt hozzánk, s már meg is kapta a kilences számú mezt, ami azért is kötelezheti őt, mert ilyen számmal a hátán rugdosta a gólokat Orosz Ferenc is. Gyakorlatilag tehát az őszi csapat játszik majd tavaszszal.”
Elnézve és ismerve a többi együttes – például a Ferencváros, vagy a Debrecen – igazolási listáját, akár meglepő is lehet, hogy az MTK gyakorlatilag nem frissített, s még az a Zováth is az Üllői utat választotta, aki tősgyökeres „Egervári-fiúnak” számít. A két klub egyazon tulajdonosa akár elégedetten veheti tudomásul a játékos döntését, mert az egyik csapata egészen biztos hasznot húz majd a tudásából.
A vezetőedző azonban alapvetően nem a múlttal foglalkozik, nem is teheti, hanem készül a bajnoki és a kuparajtra, mert „csak az elfogadható, ha az MTK neve is a kalapba kerül, amikor kisorsolják a nemzetközi kupák őszi párosítását.”
***
A nagypapa. Az MTK vezetőedzője hétfőig akár le is tagadhatott volna néhány évet a korából. Ezen a napon azonban megszületett az első unokája, Hanna, így aztán Egervári Sándornak már kijár az a tisztelet is, amelyik megilleti a nagypapákat.