Titok nincs, foci van

Meg kell mondjam, nem vagyok híve annak, hogy mások pénztárcájában turkáljak. Alapvetően azért, mert hogy ki mennyit keres – az a magánügye. Ennek ellentmond némileg, hogy a közszereplők keresetére kíváncsiak az emberek, pontosan annálfogva, hogy az életük kirakatban, a nyilvánosság előtt zajlik. Ezek alapján tehát az én „nem kérdezem” elvem némileg sántít, bár ha beavatott szeretnék lenni sztárjaink pénzügyeiben, bizony reménytelenül nehéz dolgom lenne.
Nálunk ugyanis mély és szinte örök titok fedi, mennyit keresnek például a futballedzők. Ebben a kérdésben a lehető legegységesebbek, így aztán értelme sincs érdeklődni. Mert vagy nem árulják el, vagy megmondják ugyan, de hozzáteszik: „neked igen, de ugye nem írod meg…”
A napokban került a kezembe a Sport Bild egyik januári száma, amelyben a Bundesliga első osztályának valamennyi labdarúgóedzője, mind a tizennyolc, elmondta az újságírónak azokat az összegeket és feltételeket, amelyekkel szerződést kötött a klubjával.
A listavezető a több mint három és fél millió eurót, vagyis nyolcszáznegyvenmillió forintot kereső Bayern München-edző, Ottmar Hitzfeld, akiről olvasható volt: havi kétszázezer az alapfizetése, kiderült, hogy a bajnoki címért kétszázhetvenezer euró jár, a villájának a havi négyezer eurós bérleti díját a Bayern fizeti, akárcsak a szponzor által biztosított Audi tankolási költségét, valamint a szolgálati mobiltelefonjának a számláját. A reklámszereplésből befolyó pénz, a hétszázötvenezer euró sem maradt titok.
A napokban menesztett Bayer Leverkusen-edző, Klaus Toppmöller például elárulta, hogy túladott a reklámjogain – amelyet a saját klubja vett meg. hétszázötvenezer eurót kapott (kap?) ezért évente, három részletben. Elmondta, mert nincs mit szégyellnie ezen, nincs miért titkolóznia.
Hitzfeld és Toppmöller a sztár, vélhetik most sokan. A Bild azonban a leggyengébben fizetett, legszegényebb Bundesliga-edzőnek, az Energie Cottbus mesterének, Eduard Geyernek – akire elvileg senki nem kíváncsi – a keresetét is az asztalra teszi. Sajnálni őt sem kell, mert évi csekély négyszázhúszezerrel áll a lista végén, ami durván százmillió forintnak felel meg. Pedig neki nincs is reklámszerződése…
Nem az összegek magyar viszonylatban csillagászati magassága az érdekes elsősorban ebben az összeállításban, sejtésünk ugyanis lehetett erről. Sokkal inkább az, hogy valamennyi edző vállalta – pedig erre biztosan nem kötelezhette őket a szerkesztőség – a maga euróit. Részben tán azért, mert valamennyien tisztában vannak azzal, hogy a közszereplés ezt is megköveteli tőlük, másrészt pedig azért, mert mondjuk a Bayern München több tízezer bérletese és jegyvásárlója előtt igazából nem lehet titka.