Két meccs, két győzelem, ez a magyar vízilabda-válogatott New York-i mérlege, és vele persze a Világliga első helye. Világbajnoki cím, Világliga-győzelem, mondható tehát, hogy a magyar pólósoké a világ. A csapat akárcsak Barcelonában, a vb-n, ezúttal is Olaszországgal vívta a döntőt, akkor nagy csatában, hosszabbítás után győzött, most pedig fölényesen (13-8).
Rendhagyóan készült a magyar pólóválogatott a New York-i Világliga-döntőre, pontosabban a barcelonai világbajnoki aranyérem fölborította a tervezett menetrendet. Kemény Dénes szövetségi kapitány annak rendje és módja szerint kidolgozta az edzések módját és lényegét, ám a harmincesztendős szünet után megszerzett vb-elsőség olyan hangulatot teremtett a válogatott tagjainál és körülöttük, hogy végül csak arra vállalkozhatott, hogy formában tartsa a fiúkat. Aligha véletlenül mondta az elutazás előtt, hogy „a leghasznosabb edzésgyakorlatunk New Yorkra a világbajnoki cím megszerzése volt”.
A kapitány ismeri a játékosait, tudja, mire képesek, a számítása ezúttal is bevált. Amikor az amerikaiak elleni elődöntőben úgy nyert 6-5-re a csapat, hogy két negyed után 5-1-re vezetett, arról beszélt, hogy a mérkőzés első felében a tudását, a másodikban az erejét vetette be a csapat, azaz kiderült: a Világliga előtti könnyebb hét nem ártott a produkciónak. Arról nem beszélve, hogy az utolsó percekben pazarul védekezett a gárda. Aligha véletlen, hogy a most az amerikaiaknál szövetségi kapitány szerb Ratko Rudics a végén semmiféle külső körülményben nem kereste a vereség okait, csak annyit állapított meg, hogy jó úton járnak az olimpiára való készülődésben. Ebben egyébként igaza van.
Következhetett tehát az olaszok elleni döntő. Akárcsak egy nappal korábban, vasárnap éjjel is csaknem kétezren figyelték a magyarok meccsét, többnyire magyarok. Aki csak tehette az ott élők közül, ott volt a mérkőzésen, szinte margitszigeti hangulatot teremtve. A New Yorkban összesen három gólt lövő Kiss Gergely szerint a biztatásuk legalább két gólt jelentett a fináléban. Kissnek egyébként volt még egy érdekes megjegyzése, eszerint kifejezetten jó, hogy a végére éles meccs kerekedett az amerikaiak elleni találkozóból, mert így remek bemelegítés volt a fináléra.
Nehéz cáfolni Kiss érvelését, hiszen az olaszok ellen az első két negyedet 7-4-re, a második kettőt 6-4-re hozta a csapat, a végén vezetett már 13-6-ra is, így belefért még két olasz gól a 13-8-as végeredményhez. Varga Tamás, Biros Péter és Kásás Tamás egyaránt három gólt lőtt, ők voltak tehát a főszereplők, ami persze nem jelenti azt, hogy a többiek epizódisták lettek volna. Varga Tamást még a legjobbak közül is illendő kiemelni, hiszen ő jegyezte az első három gólunkat, ami védő lévén több, mint világszám.
Kásás Tamás a mérkőzés után kiemelte: elsősorban annak köszönhető a siker, hogy frissebbek voltak, mint az olaszok, ami fölfogható Kemény kapitány dicséretének is, vagyis: tényleg jót tett a torna előtti lazább időszak. A jövő persze sok munkát hoz majd, hiszen ahogy Kásás is megfogalmazta: „A legfőbb célunk az volt, hogy megnyerjük a világbajnokságot. Sikerült. Utána azt mondtuk, hogy illene elsők lennünk a Világligában. Ez is sikerült. Következik az athéni olimpia, ahol címvédőként szintén csak a győzelem lehet a célunk, még akkor is, ha a sportban a diadalok megismétlése a legnehezebb feladatok egyike.”
A Világligával véget ért a pólóválogatott idei szezonja. Három nagy torna, két arany és egy bronz, ez a mérleg. Ráadásul a sorrend ideális a lelkiek szempontjából, hiszen a kranji Európa-bajnokság harmadik helye után jött a barcelonai és a New York-i első hely. És amiatt is jó, hogy ismét kiderüljön, érdemes hinni Kemény Dénesnek.
A kapitány az Eb előtt azt mondta, úgy vágnak neki a tornának, hogy menet közben épül majd a csapat, ami nem ideális, de a versenynaptár zsúfoltsága miatt elkerülhetetlen. Így is történt, az építkezésből a harmadik helyre futotta.
Barcelonára Kemény Dénes már látott esélyt arra, hogy kilencvenszázalékos produkciót nyújtson a csapata, csak az volt a kérdés, hogy nyomasztja-e a játékosokat vagy sem, hogy mindenki győzelmet vár tőlük. Biztos teher volt az elvárás (mindig az, ezt szögezzük le), ám ez nem látszott a csapaton, az esélyeit türelmesen valóra váltva első lett.
És jött a már említett rendhagyó felkészülés New Yorkra, és jött az újabb diadal, s vele a lehetőség arra, hogy nyugodtan, körültekintően, alaposan fölkészülhessen a válogatott Athénra. Mert, ha emlékeznek rá, Kemény Dénes már tavaly is azt emlegette, hogy nagy tornák ide, világesemények oda, az olimpia az út vége. Volt, aki előzetes mentegetőzésnek tekintette Kemény koncepcióját, és ennek megfelelően támadóállást vett fel (hiába, Magyarországon élünk…). Fölöslegesen tette, tehát pihenj, szerelvényt igazíts!
Mert jó ez a csapat. És jó, hogy kétszer nyert egymás után. Az Athénig szükséges nyugalom szempontjából mindenképpen.
DÍJAZOTT EREDMÉNY
A 2003-as Világliga végeredménye a pénzdíjakkal: 1. Magyarország (Szécsi Zoltán, Gergely István, Biros Péter, Kásás Tamás, Steinmetz Barnabás, Molnár Tamás, Kiss Gergely, Benedek Tibor, Vári Attila, Fodor Rajmund, Varga II Zsolt, Madaras Norbert, Varga Tamás – 100 ezer dollár), 2. Olaszország (70 ezer), 3. Egyesült Államok (50 ezer), 4. Szerbia-Montenegró (35 ezer), 5. Görögország (30 ezer), 6. Hollandia (25 ezer). A selejtezőcsoportjában negyedik Ausztrália és Brazília 20-20 ezer amerikai dollárt kapott.
EZ TÖRTÉNT
Világliga, 2003, negyeddöntő: Szerbia-Montenegró–Hollandia, 15-9, Egyesült Államok–Görögország 6-2. Elődöntő: MAGYARORSZÁG–EGYESÜLT ÁLLAMOK 6-5 (magyar gólok: Kiss G. 2, Biros, Kásás, Vári, Varga II Zsolt 1-1), Olaszország–Szerbia-Montenegró 5-4. Az 5. helyért: Görögország–Hollandia 8-7. A 3. helyért: Egyesült Államok–Szerbia-Montenegró 12-9. Döntő: MAGYARORSZÁG–OLASZORSZÁG 13-8 (magyar gólok: Varga T., Biros, Kásás 3-3, Kiss G., Madaras, Vári, Molnár 1-1).
Ukrajna
Brüsszel hátba szúrta az európai gazdákat
