Nyolcvankilencszeres szorzó

Volt nekünk olyan futball szövetségi kapitányunk, aki azt szabta feltételül az istenáldotta tehetségnek, hogy ha sikerül az érettségije, beteszi a válogatottba. Albert Flórián sikerrel vizsgázott, majd a hét végén először vehette fel a címeres mezt (1959).
Volt nekünk olyan futball szövetségi kapitányunk, aki türelmet kért az ifjú csatártól, Bene Ferenctől, elviselte az őt a csapatba követelő nézőtéri bekiabálásokat is, hogy aztán nála lője a braziloknak azt a zseniális gólt (1966), amely világsztárrá avatta.
Volt nekünk olyan szövetségi kapitányunk, aki makacsul hitt a tehetségben, nem érdekelte a pillanatnyi forma, csak a tudás. Akinél a Sándor, Göröcs, Albert Tichy, Fenyvesi sor éppen úgy fogalom lett, mint elődjénél Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás és Czibor.
Volt nekünk olyan futball szövetségi kapitányunk, aki négyszer vezette ki világbajnokságra a nemzeti tizenegyet, de klubedzőként is maradandót alkotott, hogy a csatársoroknál maradjunk, ott volt például az újpesti Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó álomötös.
Van nekünk egy olyan edzőnk, aki előtt még az a volt játékosa is megemeli a kalapját, aki nem sok sót evett meg nála, akiről vagány, komoly, simlis, tudatos és tudálékos futballista egyöntetűen vallja: csak tanulni lehetett tőle.
Él köztünk egy úr, aki a futballban alkotott maradandót, de a tartása, a gondolkodása, a tettei azt sugallják, hogy a játék, a futball, mint minden komoly dolog, csak ürügy, arra kényszerít, hogy mindig és mindenhol önmagunk maradjunk.
Emberek.
Baróti Lajos ma 89 esztendős. Az évek száma nála csak anyakönyvi adat, hiszen az igazi értékek kortalanok. Legfeljebb időnként szorzóval számoljuk őket, nála most nyolcvankilencszeressel.