A világszenzáció után jöhet a döntő

Ma már történelem, hogy a magyar jégkorong-válogatott világszenzációt okozva csütörtökön 4-2-re legyőzte az idei vb-bronzérmes, tavalyi világbajnok Szlovákiát. Tegnap már Hollandia volt az ellenfél, s válogatottunk 3-3-as döntetlent ért el.

-JÉGKORONG-
Köztudomású, hogy az észak-amerikai profiligában (NHL) szereplő klasszisokkal sokkal jobb a szlovák válogatott, velük lett arany-, majd idén bronzérmes, ám a cseh és szlovák élvonalból összeállított B csapat is roppant erős, s ezt már szerdán igazolta, hiszen az ugyancsak A csoportos Ukrajnát edzőmérkőzésen 6-2-re lelépte.
A tornán részt vevő csapatok erejét ismerve nem is lehetett mást várni, minthogy Szlovákiától kikap, Hollandiát pedig legyőzi a magyar együttes, s így a két csoportra osztott hatos mezőnyben a vasárnapi helyosztókon a 3. helyért léphet pályára, de reálisan még a dobogóra sem fér fel, mert a B csoportban Ukrajna és Fehéroroszország is komolyabb játékerőt képvisel.
Ehhez képest a káposztásmegyeri AstraZeneca-csarnokban csodát láthattunk, s a 4-2-es magyar győzelem után érthető, ha a szlovákok legszívesebben elbújtak volna szégyenükben, míg a magyar játékosok boldogan ünnepeltek. Amikor negyedórás várakozást követően a szlovák kapitány, Frantisek Hossa befutott a sajtótájékoztatóra, arcára volt írva: sokkolta a vereség.
A kapitány elmondta, hogy a szlovák edzők és a szövetség vezetői tudták, mennyit fejlődött a magyar jégkorong, legfeljebb a közvélemény érezhette dehonesztálónak, hogy ezen a tornán szerepel a csapat. Azt ugyan nem tudta megmondani, a világbajnoki cím megszerzése óta hány alkalommal hagyta el vesztesen a jeget a válogatott, de ezt az érzést nem gyakran élték át.
A magyar kapitány, a szlovák származású Dusan Kapusta méltán nevezte élete legnagyobb élményének a sikert, viszont rendkívül szerényen a korábbi kapitánnyal osztozott az érdemen: – Ez a győzelem az elmúlt két esztendő tudatos munkájának a gyümölcse. Elődömmel, Jan Jaskóval közösen dolgoztunk ezért, s az eredmény bizonyítja, jó munkát végeztünk. A mérkőzés előtt is éreztem, hogy van esélyünk a győzelemre, s ezt a fiúk maximálisan megvalósították.
Egy ilyen siker természetesen elsősorban közös érdem, hiszen a balszerencsésen kapott második gól ellenére Budai is bravúrosan védett, míg gyenge teljesítmény nem is akadt a csapatban, még a harmadik, sőt a negyedik sor is erőn felül teljesített. A találkozó egyik hőse kétségtelenül Palkovics Krisztián volt, aki két gólt szerzett, és számos esetben hozta zavarba a szlovák védőket. Az Alba Volán csatára azonban a győzelem tudatában is a földön járt.
„Lehet, hogy ötből csak egyszer tudtuk volna megverni ezt a szlovák válogatottat, de a mérkőzés közben nem az esélyekkel foglalkoztunk, hanem hogy minél jobban betartsuk a taktikát – kezdte mondandóját a fehérvári klasszis. – Életem nagy élménye ez a mérkőzés, mert el kell ismerni a szlovákok gyorsabbak, technikásabbak, pontosabbak nálunk, viszont az akarat és a jó taktika meghozta a diadalt.” Palkovics elismerte, hogy minden összejött, s éppen ezért óvatosan latolgatta a holland csapat elleni esélyt, hiszen most már mindenki győzelmet vár, s a kötelező siker mindig nehéz.
A hollandok legyőzése a rendes játékidőben nem sikerült, 3-3 volt az állás. A hosszabbítás sem hozott döntést, így a magyar csapat csak akkor nem jut be a vasárnapi döntőbe, ha a mai mérkőzésen a hollandok három góllal bizonyulnának jobbnak a szlovákoknál. Erre azonban vajmi kevés az esély.
***
Arcpirító kudarc. A szlovák válogatott leégett Budapesten – vélekednek a pozsonyi lapok. A Národná Obroda kiküldött tudósítója szerint a csapat szégyenteljesen szerepelt. „Nemzetközi tornán egy B csoportos csapat elleni megmérettetésben olyan szégyent hoztak a szlovák hokira, amelyről a világon mindenhol beszélnek.” A lap idézi a csapat egyik játékosát, Michael Hudecet: „Állunk, mint szamár a hegyen, a vereségről mi tehetünk.” (MTI)