Törő szerint…

A ciprusi tornán második magyar labdarúgó-válogatott két tizenegyest is kihagyott. Lettország ellen Kenesei Krisztián, a románok elleni fináléban pedig Tököli Attila hibázott büntetőt.

Talán a tizenegyesek adnak a legtöbb vitára okot a futballban, hiszen a drukkerek órákon át képesek elvitatkozgatni azon, hogy jogos volt-e a büntető, vagy sem. Ha belövik, a vesztes oldalon állók méltánytalannak ítélik meg a vereséget; ha a kapus kivédi, akkor nyilván rosszul rúgták; ha kimarad, a falábú a legenyhébb jelző arra, aki kihagyta – a sor folytatható a végtelenségig.
Nem akarom fölmenteni sem Kenesei Krisztiánt, sem Tököli Attilát, hiszen a tizenegyes hatalmas esély a gólszerzésre, az esélyeket pedig szinte kötelező valóra váltani a pályán, ám mentő körülmények azért akadnak. Ott van például a bizonyítás vágya, amely valamennyi futballistában létezett Cipruson, hiszen Lothar Matthäus seregnyi játékost próbált ki, még csupán keresi azokat, akikre majd számíthat a világbajnoki selejtezőkön. Kenesei és Tököli egyaránt minden erejével meg akarta mutatni, hogy ő az igazi megoldás elől, talán ezért volt bennük több izgalom a kelleténél, a feszültség pedig oda vezetett, hogy éppen a legkönnyebbnek látszó feladatnál buktak el. Az viszont mellettük szól, hogy a kihagyott tizenegyes ellenére mindketten bizonyítottak, nekik volt köszönhető például, hogy tíz emberrel, a hajrában nyertünk a lettek ellen.
Már csak azért sem kell(ene) túl sokáig lovagolni a kihagyott büntetőkön, mert szerintem leginkább őket bántja a dolog. Eszem ágában sincs a ciprusi tornát öszszehasonlítani a világbajnoksággal, de érdemes emlékezni például Roberto Baggióra, aki az 1994-es fináléban hibázott büntetőt, pillanatnyi kihagyása tette világbajnokká Brazíliát. Az olaszok – miközben folyamatosan magasztalják Baggiót –, akárhányszor csak szó esik róla, mindig megemlítik a hibáját. Mindenesetre Lothar Matthäus a lehető legjobb következtetést vonta le az esetből: azonnal bejelentette, hogy ezentúl ő dönti el, ki lője a tizenegyest. Igaza van, mert ha a selejtezők során marad ki a büntető, akkor a legésszerűbb magyarázat sem adhat fölmentést a tét nagysága miatt.
Meg aztán nem jutunk annyi büntetőhöz mostanság, hogy hibázhassunk.