A Domino ült a királyi székbe

V Í Z I L A B D A Tíz éve vártunk erre a pillanatra, tíz éve néztük sóvárogva a mindenkori győztes ünneplését, tíz éve sirattuk az éppen aktuális magyar próbálkozó bukását. Szinte hihetetlen, hogy a sportág nagyhatalmának ennyi időt kelljen várni a diadalra, de mindez történelem. Történelem, mert az utolsó európai klubkorona, az 1994-es újpesti BEK-győzelem után szombaton a Domino-BHSE csúcsra ért, megnyerte az Euroligát.

Tenisznyelven szólva rövidítésben hozták a két szettet: az első játszmában a Rijekát, a másodikban a Herceg Novit múlták felül 7-6-ra, ami elegendőnek bizonyult az áhított trófea elnyeréséhez. Persze nem bizonyult ennyire egyszerűnek a történet, mindazonáltal pontosan a rövid szó egy másik jelentése határozta meg a sorrendet a margitszigeti Euroliga négyes döntőjében. Sportnyelven csak rövid kispadnak említik. Ez az a kifejezés, amit a Domino nem ismert a szuperfináléban, amint az örömfürdőt követően a sikeredző, a tíz esztendeje az Újpesttel egyszer már csúcsra jutó Kovács István hangsúlyozta: „Mindegyik játékosom hozzátette a magáét ehhez a csodálatos győzelemhez, büszke vagyok mindegyikőjükre. Mint ahogy büszke vagyok a körülöttünk dolgozó stábra, nekik is köszönöm ezt a felejthetetlen napot. Igazi csapatmunka volt.”
Az aranyérmet eldöntő partin a kreativitás szólt a Domino mellett. Az ilyen kőkemény találkozókon a váratlan húzások döntő jelleggel bírnak. Váratlanra azonban – nem meglepő – csak a klasszisok képesek. Például Biros Péter. Két akciógóljával, a kapuban remeklő Gergely István mellett, ő tartotta a lelket csapatában, így a nagyszünetben némi túlzással ez is állhatott volna a színpompás eredményjelző táblán: Biros–Jadran 2-2.
Csoda, hogy a „Fácán” becenévre hallgató fiatalembert a döntő legjobbjának választották?
A szerb-montenegrói vetélytárs (amely a csoportmérkőzések során egyszer legyőzte, egyszer pedig döntetlent játszott bajnokunkkal) a tőle várható egyszerű, de rendkívül eredményes játékát nyújtotta, extrák nélkül, ami ezúttal kevésnek bizonyult. Kevésnek, mert a négyezres publikum döntő többségének örömére a harmadik menet végén, illetve a negyedik elején a magyar virtus felülkerekedett a szerb iskolán. Előbb az év közben kellemetlen betegséggel küszködő Bárány Attila, majdan a szuperklasszis mivoltát ezúttal is igazoló Molnár Tamás szerzett varázslatos centerakciógólt. Nem mellékes, mindkétszer a 3-4-nél egyenlítő Kiss Gergő tette oda a labdát halálpontosan a középcsatár elé…
S miután később Vári Attila is meglőtte a maga gólját emberfórban, 7-4-re húzott el az extázisban pólózó Domino, egyszersmind pillanatok alatt pontot tett a csata végére. Igaz ugyan, hogy a Gojkovics vezérelte rivális ekkor sem adta fel, s a legvégén 7-6-ra tudott felzárkózni, Fodor Rajmundék már a kezükben érezhették a kupát. Később a magasba is emelhették, Consolo úr, a LEN első számú vezetője nyújtotta át nekik. A rákezdő esőben felszabadultan örültek az urak, akik harmadik nekifutásra, két elveszített finálé után ülhettek a királyi székbe. Remélhetően oly kényelmes lesz, hogy jövőre sem adják át másnak.
Férfi Euroliga T-Mobile négyes döntő, Margitsziget. A 3. helyért: Rijeka (horvát)–Csehov (orosz) 9-7. Döntő: Domino-BHSE–Jadran Herceg Novi (szerb-montenegrói) 7-6.