Átmeneti állapot előtt a Vasas?

V Í Z I L A B D A Egy éve nagy volt az öröm a Vasas pólócsapatánál: nemcsak hogy együtt maradt a társaság, hanem klasszisok, olimpiai bajnokok (Kásás Tamás, Steinmetz Barnabás) érkeztek, a kispadra a két BL-t nyert szakvezető ült (Kásás Zoltán), nem véletlenül szövögették az aranyálmokat. Ezek végül nem teljesültek, hiszen mindkét fronton jobbnak bizonyult a másik óriás, a Domino-BHSE, amit nehezen emésztettek meg a klubnál. A örömöt a bizonytalanság váltotta fel.

Sokáig a háttérben zajlottak az események, ám a minap – amint lapunk is beszámolt róla – robbant a bomba: Kásás Tamás és Varga Tamás bejelentette, nem marad az angyalföldi együttesben. Mindkét válogatott kitűnőség Olaszországba teszi át székhelyét: előbbi a következő évben bajnoki aranyra törő Savonába, utóbbi a feltörekvő Nervibe igazolt.
Nem vitás, azok után, hogy az utóbbi évtized legjobb kapusa, Kósz Zoltán bejelentette visszavonulását, három meghatározó játékosát már elveszítette a Vasas – és meglehet, ez még csak a kezdet. A mindig jól informált zuhanyhíradó ugyanis a többi klasszis távozását hangoz-
tatja…
„Még nem dőlt el semmi – kezdi Markovits László klubelnök, aki szívügyének tekinti a pólószakosztály sorsának alakulását. – A bajnoki döntő sajnálatos elvesztését követően új, teljesítményorientált szerződést kínáltunk a játékosoknak, akik ezt nem fogadták el. Kiszállt a támogatók közül a három évig érzelmi alapon segítséget nyújtó Euroleasing, ami értelemszerűen új helyzetet teremtett. A Vasas vízilabdacsapata biztosan nem fog megszűnni, szeretnénk az összes többi játékost itt tartani, remélem, elfogadják az újabb ajánlatot. A jövő héten már tudni fogjuk, s akkor végképp eldőlhet az is, hogy Kásás Zoltán marad-e az edző.”
Természetesen a nemleges válaszra is felkészültek a vezetők. Amint az egykoron remek teniszező elnök mondta: „Akkor tehetséges fiatalokkal állunk ki. Amúgy mindenkinek meg kell értenie, három-, négy-, öt-, vagy éppen hatszázmilliók hiányában alább kell adunk az igényünkből. A létesítményügyek, a tartozások rendezése az elsődleges feladata most a Vasasnak, amely tizenöt sportolót delegálhat az olimpiára. Elképzelhető, átmeneti időszak következik a klubban, de munkatársaimmal azon vagyunk éjjel-nappal, hogy újra szép sikereket ünnepelhessünk szurkolóinkkal. Többek között a pólósokkal.”
Sokszor ünnepelt a drukkerekkel Varga Tamás is, ám soha nem bajnoki aranyérmet. Ezüst, ezüst, ezüst, ahogy mondani szokták, tele van vele a padlás… „Ez egy fájó pont az életemben. Mindig mindent megtettem a Vasasért, de soha sem sikerült révbe érni, pedig nem- egyszer oly közel voltunk hozzá – emlékszik a világbajnok, aki nem tagadja, csalódottan távozik a számára rengeteget jelentő egyesülettől. – Talán nem mindenki tudja, elég keményen megbüntettek bennünket, játékosokat az elveszített bajnoki finálét követően. Nekem például a fizetésem huszonegy százalékát vonták le, ami nagyon roszszul esett. Rosszul, mert teljes erőmmel azon voltam, hogy legyőzzük a Dominót, nem foglalkoztatott más, csak a győzelem.”
A több poszton is bevethető, fantasztikus fizikai adottságokkal rendelkező pólóst évek óta csábították olasz csapatok; volt, hogy a Recco hívta; volt, hogy a Posillipo érdeklődött felőle. Ezúttal is több kérője akadt, végül a Nervire esett a választása. „Az idei fizetésem kétharmadáért is maradtam volna a Vasasban, de sajnos mennem kell. Jó kis csapat jöhet össze Nerviben, de egyelőre ezzel még nem foglalkozom. Első ugyanis a válogatott! Mindent ennek rendelek alá, ez a legfontosabb most az életemben, kőkeményen dolgozom, hogy bekerüljek az olimpiai csapatba!” – magyarázta Varga Tamás, aki társaival a Margitszigeten készül Kemény Dénes irányítása alatt. Mondani sem kell, olimpiai bajnokként húzná fejére a Nervi sapkáját. Kásás Tamás, bármi lesz Athénban, Savonában olimpiai bajnokként játszhat…