Csak kevés hiányzott a védelem feltöréséhez

Klasszikus világbajnoki döntő, 14. játszma
V. Kramnyik. – Lékó P.
Brissago (14), 2004. október 18.
Caro Kann védelem (B12)
1. e4 c6 2. d4 d5 3. e5 Ff5 4. h4 h6 5. g4 Fd7 6. Vd2 c5 7. dxc5 e6 8. VF3 Fxc5 9. Vxc5 Va5+ 10. c3 Vxc5 11. Vf3 Ve7 12. Fd3 VFc6 13. Fe3 Va5 14. Vd2 Vg6 15. Fd4 Vxd4 16. cxd4 Vxd2+ 17. Kxd2 Vf4 18. Bac1 h5 19. Bhg1 Fc6 20. gxh5 Vxh5 21. F4 a6 22. a4 Kd8 23. Vg5 Fe8 24. F5 Vf4 25. F6 Vxd3 26. Kxd3 Bc8 27. Bxc8+ Kxc8 28. Bc1+ Fc6 29. Vxf7 Bxh4 30. Vd6+ Kd8 31. Bg1 Bh3+ 32. Ke2 Ba3 33. Bxg7 Bxa4 34. f4 Ba2+ 35. Kf3 Ba3+ 36. Kg4 Bd3 37. f5 Bxd4+ 38. Kg5 exf5 39. Kf6 Bg4 40. Bc7 Bh4 41. Vf7+ 1-0
A magyar sakkozás történetének egyik legfényesebb története fejeződött be a Kramnyik–Lékó klaszszikus sakkvilágbajnokság 14. játszmájával. A világbajnok győzött, így a szabályok értelmében 7:7-es döntetlen eredménnyel megtartja a címét, amelyet Garri Kaszparov legyőzésével, 2000-ben +2 =14 –0 eredménnyel szerzett meg. A magyar remény, hogy férfi világbajnokunk is lesz a harmadik évezredben, ugyan hajszálon múlott, mégis, Lékó Péter teljesítményét a legmagasabbra kell értékelnünk: ő az első magyar nagymester, akinek sikerült eljutnia a világbajnoki mérkőzésig.
Fejlődése az utolsó két évben rakétaszerűen ívelt idáig, méltó ellenfele volt Kramnyiknak az egész mérkőzés folyamán, s a végső siker kapujában egyetlen kisebb megingás fosztotta csak meg a büszke sakkvilágbajnoki címtől. A mérkőzés utolsó három játszmája sakktörténelmünk legizgalmasabb eseménye volt, amit az is bizonyít, hogy az utolsó partikat csaknem hárommillióan izgulták végig a világban. Büszkeségünk, hogy a mérkőzők egyike, a kihívó magyar volt, végre is nem hiába várakoztunk közel száz éve erre a megtiszteltetésre.
Döntetlen az aktív világbajnokkal Lékó Péter pályafutásának eddigi legnagyobb sikere, amit csak akkor múlhat felül, ha legközelebb – ahogyan ő maga a díjkiosztó gálán kifejtette – újra megpróbálhatja, s fél ponttal többet ér el majd, mint ahogyan ezúttal sikerült.
A mérkőzés szakmai vetületeit elemezve megállapíthatjuk, hogy az orosz „kollektivizált” védelmét nem lesz könnyű áttörni, de egyáltalán nem lehetetlen dolog: Lékó Péternek már most is majdnem sikerült.