Magyar úszódinasztia születik

Ú s z á s Az úszósport nehézségét, keménységét bizonyítja, hogy hazánkban sem alakultak ki olyan sikeres dinasztiák, mint például vízilabdában a Szívós, az atlétikában pedig a Németh család, amelyekben apa és fia is olimpiai bajnok lett. Kivétel lehet a Verrasztó család, amely cáfolja azt az előítéletet, miszerint a mai élsportban kegyetlen gladiátorképzés folyik, ezért a gyerekek nem követik szüleik példáját. A világbajnok és olimpiai ezüstérmes Verrasztó Zoltán ugyan nem kényszerítette, de nem is tiltotta gyerekeit az úszástól – a tizenöt éves Evelyn az athéni olimpián az elődöntőig jutott, a tizenhat éves Dávid pedig a magyar úszósport egyik nagy ígérete.

Verrasztó Zoltán negyvennyolc éves sebész, az egész napos idegi és fizikai fáradtsággal járó kórházi munka után este fél hétkor a Komjádi uszoda lelátóján ül, nem messze a Mester helyétől, de a három lépés tiszteletet bőven betartva. A doktor úr ül és figyeli Dávid fiát, aki már két órája a medencében edz. Látszólag otthonosan érzi magát ebben a párás, meleg uszodában, ahol élete jelentős részét töltötte, ugyanis 1964-ben jött le először a Császárba, amely aztán negyven éve az egyik legbiztosabb pont lett az életében.
– Nyolcéves voltam, amikor osztálytársaimmal levittek bennünket egy felmérésre a Csasziba – emlékszik vissza Verrasztó Zoltán. – Nem nagyon izgatott a dolog, mert még úszni sem tudtam. Aztán jött egy bordó fürdőköpenyes bácsi, sorba állított bennünket, s be kellett ugrani a vízbe. A lubickolás után azok közé kerültem, akiket kiválasztott, s később megtanított úszni.
Így találkozott Verrasztó Zoltán azzal a Széchy Tamással, akinek szigoráról, kegyetlenségéről legendákat terjesztettek, aki aztán a vékony kis srácból világklasszis úszót nevelt.
– Nem tudom, hogy mit láthatott bennem, de Tamás bácsi valóban az úszás művésze volt, aki egy gyerekben is felismerte a jövendőbeli világklasszist. Amikor megtanított úszni, azt mondta, kisfiam, ha megcsinálod amit mondok, akkor világbajnok leszel. Mondta ezt nekem akkor, amikor az úszásban még nem is rendeztek világbajnokságot. De ezt úgy mondta, hogy én el is hittem. Aztán, tíz év múlva világbajnok lettem.
Széchy Tamást az idén szeptemberben kísértük utolsó útjára a Farkasréti temetőben, temetésére még az Egyesült Államokból is érkeztek volt tanítványai. Pedig sokszor támadták azért, hogy kemény módszerekkel érte el sikereit.
– A kívülállók csak a monoton edzéseket látták, de nem volt anynyira szörnyű, mert sokat játszottunk, hülyéskedtünk is. Az idő ugyan sok mindent megszépít, de nem titok, Tamás bácsi a testi fenyítést is alkalmazta. De nagyon tudatosan. Nem kaptunk ki indokolatlanul a Juliska nénivel, ami egy faléc volt, s aki rossz volt, vagy nem teljesített, azzal kapott a fenekére. Haragudni ugyan haragudtunk az Öregre, de soha sem gyűlöltük.
Az emlékező tanítvány elmesélte, egyszer mégis előfordult, hogy indokolatlanul kaptak ki. Az edző később érkezett az edzésre, s mivel az elért időeredmények felboszszantották, egy slaggal a versenyzők fenekére csapott. Széchy Tamás is rájött, hogy hibázott, s ebbe szó szerint belebetegedett.
– Bármit is mondanak rá, nekem olyan volt, mint az apám. Hatvanötödik születésnapján, őszülő fejjel bocsánatot kért tőlünk a fenyítésekért, s mentségére azt hozta fel, hogy akkor nem ismert hatásosabb nevelési módszert.
Verrasztó Zoltán 1984-ben vonult vissza, 1987-ben fejezte be az orvosi egyetemet. Felesége, a sokszoros bajnok és válogatott úszónő Gyúró Mónika vitte le gyerekeiket először az uszodába, ahol Dávid és Evelyn gyorsan megbarátkozott a vízzel. A szülők, mivel tudták, hogy az élsport milyen rendkívüli követelményekkel jár, nem erőltették a versenyszerű úszást. Több sportágat is kipróbáltak, s meglepetésre Dávid és Evelyn is az úszást választotta.
– Ők határoztak így. Azzal a feltétellel támogattam döntésüket, ha becsületesen edzenek. Mert ennyi időt és energiát nem érdemes elszórakozni. Szerencsére az eredményeik folyamatosan visszaigazolták, hogy megéri nekik öt órakor kelni, s késő este fáradtan lefeküdni. Ezek a sikerek újabb erőt adtak számukra a folytatáshoz.
Dávid eddigi fejlődése eredményes jövőt ígér, hiszen tizenhat évesen 400 vegyesen korosztálya legjobb idejét érte el, pedig ebben a versenyszámban elődjei, a négyszeres olimpiai bajnok Darnyi Tamás és a világbajnoki ezüstérmes Cseh László is maradandót alkotott.
Az edzés végén a zárkózott Dávid igen és nem válaszaiból csak az derül ki, hogy még nem rutinos nyilatkozó. Annyit azonban megtudhatunk, hogy jövőre a budapesti ifjúsági Európa-bajnokságon szeretne nagyon jól szerepelni, s az elkövetkezendő négy évben pedig annyit fejlődni, hogy sikert érjen el a pekingi olimpián.
Húga, Evelyn viszont már megismerhette az olimpia légkörét, hiszen a magyar csapat legfiatalabb tagjaként részt vehetett az athéni olimpián, ahol a világ legjobbjai között 200 háton tizennegyedik lett.
– A sportágválasztásban a szüleink nem befolyásoltak – mesélte Evelyn –, és nem bántam meg, hogy az úszást választottam. A példaképem Egerszegi Krisztina, aki hátúszásban nagyon magasra tette a mércét. Az idén majdnem három másodpercet fejlődtem kétszáz méteren. Ha az iramot tartani tudnám Pekingig, akkor megközelíthetném Egerszegi 2:06,62 perces, tizenhárom éves világrekordját.
A kora reggeli és délutáni edzések, a hétvégi versenyek miatt a Verrasztó család élete nem szokványos, de ha tehetik, akkor az anya és gyerekei hétköznap délben is együtt ebédelnek. Gyúró Mónika elmondta, hogy sohasem érezte tehernek a hajnali keléseket, csak azt adta vissza a gyerekeiknek, amit ő is megkapott a szüleitől. Az anya büszke arra, hogy legjobb eredményénél tizenöt éves lánya már jobb időre képes, s az apa is boldog lenne, ha Dávid nálánál feljebb jutna az olimpiai dobogón. Kérdés nélkül is hangsúlyozzák, az eredményeknél sokkal fontosabb, hogy becsületes, küzdeni tudó emberek váljanak a gyerekeikből, s ebben a sport sokat segíthet. A Verrasztó család nagyon várja a karácsonyt, s Evelyn elárulja, hogy nem csupán az ajándékozás miatt, hanem mert az ünnepek alatt végre jól kialudhatja magát.